Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

Iád, egy másik ágy elhelyezésére nem volt szükség, akkor a lócát sarkosan rendezték el. A lóca elé került az asztal, melyet főleg a nyári hónapokban mindig abrosszal terítettek le. A ládát az ablak alá helyezték, mellé került a háromfiókos kasznyi. Az újságpapírral letakart kaszni tetejére festett csészéket („findzsa") tettek szájukkal lefordítva, itt kaptak helyet a gipszből készült szobrok (angyalok, Szűz Mária, Jézus), amelyeket a mátraverebélyi búcsúban vettek. A bejárati ajtótól jobbra levő fal mellett volt a vályogból épített, sütővel (,,rura") és öntöttvas főzőlappal ellátott falmasina. Ezen csak a téli hónapokban főztek, hiszen ezzel biztosították a szoba melegét is. A falmasina mögötti falra akasztották a tésztaszűrőt, a kanalast, a gyúrótáblát, a különböző méretű fatálakat és a tepsiket. A tűzhely bal oldalára a stelázsi, az ajtó bejáratához a vizespad került. (7. ábra) A szoba világítására az első világháborúig mécsest használtak, majd petróslámpát. Meggyújtásukra csak ünnepen került sor, vagy ha vendég érkezett. A téli estéken a falmasina platnyiján levő karikát levették, és az így képezett nyíláson át kiszűrődő fény mellett fontak, varrtak az asszonyok. A búráslámpa a harmincas évek végén jelent meg a cselédházakban, amikor a stelázsi helyét a konyhaszekrény, a kaszni helyét az állószekrény foglalta el. Nógrádgárdonyban az 1910-es évektől villannyal világítottak a cselédházakban is. Generátorral fejlesztették az áramot. A szoba földjét hetenként mázolták tehéntrágyás agyaggal, többnyire szombati napokon. Ilyenkor a bútorok széle mellett sárga csíkot húztak a földre. A falusi asszonyoktól tanulták ezt a díszítési formát. A cselédasszonyok ugyanis gyakran jártak napszámba a csitári, a patvarci és az őrhalmi gazdákhoz, ahol alkalmuk volt benézni azok szobájába is. Itt látták először a szoba földjének vízzel történő díszítését, amelyet maguk is megcsináltak a naponkénti söprés után. A cifratányérok és szentképek elhelyezése majdnem megegyezett a paraszti gyakorlattal. A szentképek közé, egymás fölé párosával rakták a tányérokat. Eltérés csupán annyi, hogy a cselédeknél a szentképeket nem döntötték előre szöggel alátámasztva. Fentebb már említettük, hogy a falra helyezett cifratányérokat soha nem használták. A szentképekkel együtt évente két alkalommal, húsvétkor és a falusi búcsú előtti meszeléskor szedték le a falról. A szobában tartott kisszékeket, ha nem volt rájuk szükség, az ágy alá rakták be, csak főzés alkalmával egyes előkészítési műveleteknél, a kender fonásakor, az esti beszélgetéskor vették igénybe ülőalkalmatosságként. Szólnunk kell még a szobában. levő ablakokról is. Herencsényben, a vályogfalú cselédházakon még a harmincas években is kisméretű szimpla ablakok voltak. A nógrádgárdonyi, a patvarci és az őrhalmi cselédházakon már az első világháború táján is nagyméretű dupla ablakok voltak. Függönyt az ablakokra nem tettek. Kívül az ablak falkeretét az asszonyok az évenként megismételt nagytakarításkor fehérre kimeszelték. (8. ábra/ + 8b) A szoba berendezésénél, úgy gondoljuk, említést kell tennünk arról is, a családon belül ki határozta meg a bútorok, az egyéb berendezési tárgyak helyét. Korábban már szóltunk arról, hogy a cselédek életük során több uradalomban is szolgáltak. 1935-ig a cselédek költözésének napja 218