Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

Vizespad Formája azonos volt a kisszékkel, csupán méretében különbözött attól. Magassága 50—60 cm, hossza 50—70 cm, szélessége 20—25 cm között váltakozott. Méreténél az volt a meghatározó, hogy két vizesvödör és egy ivóbögre elférjen rajta. A vödrök régebben fából készültek, az első világháború után bádoglemezből, majd a húszas évek végétől virágos, zománcozott vödrökben tárolták az ivóvizet. Az ivóbögre még a harmincas évek elején is a legtöbb helyen bádogból volt, majd a virágos és kék színű zománcozott bögrék váltak elterjedtté. A vizespadot a bognárral készíttették. Az árát, éppen úgy, mint a többi tárgy készítésénél, munkával egyenlítették ki. Konyhaszekrény A harmincas évek közepén jelent meg néhány uradalmi cselédlakásban az asztalosoktól vásárolt, alul és felül kétfelé nyíló ajtós, polcozott konyhaszekrény. A stelázsi helyét foglalta el, a korábban itt tárolt edényeket tartották benne. Elterjedtebbé soha nem vált a cselédházakban. Állószekrény Már a húszas évek végén is ismert volt a gazdagabb cselédeknél. Mindig párban vásárolták a balassagyarmati asztalosoktól. Az egyik fogásos, a másik polcos rendszerű volt. Főleg ruha tárolására használták. A legtöbb cselédházban azonban csak az 1940-es évek elején jelent meg az állószekrény. A SZOBA BERENDEZÉSI TÁRGYAINAK ELHELYEZÉSE A szoba bútorainak, egyéb berendezési tárgyainak elhelyezését, a szoba mérete, formája, a tárgyak száma határozta meg elsősorban. Nagymértékben befolyásolta a szoba berendezését az is, hogy egy szobában mennyi önálló, rokoni, baráti kapcsolatoktól mentes család lakott. Herencseny községben még többen szemtanúként emlékeztek arra, hogy egy szobában három család lakott. Az egyik sarokban, többnyire a bejárati ajtó mellett, volt a nagyméretű falmasina, a három sarokba egy-egy ágyat helyeztek, az ágyak végére került a láda. Az asztal a szoba közepén volt, melyet a három család közösen készíttetett. Több család együttélése esetén a falakat cifratányérokkal, szentképekkel nem díszítették, legfeljebb a búcsúban vásárolt feszületet, egy-két szentképet akasztottak az ágyak mögötti falra.

31 Az egy szobában együttélő családok között a veszekedés mindennapos volt, elsősorban a gyerekek miatt. Családonként a 4—6 gyermek nem volt ritka, akik a téli hónapokban egy szobában összezsúfolva, akadályozták a felnőttek munkáját, megrongálták a bútorokat, edényeket törtek össze. A szülők az ágyban aludtak, csak a legkisebb gyermekeket fektették a lábukhoz. A nagyobb gyermeknek szalmát, vagy szénát terítettek a föld216