Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

Mikszáth Kálmán regényében (A mi hőseink) feltűnik Gracza Antal és Záhony István alakja. Olyannyira „irodalmi figurák" már, hogy kalandjaikról szólni is felesleges. Ami érdekes viszont: Mikszáth regényére válaszolandó, az egyik élő családtag Brankovics Györggyel megíratta Gracza hiteles történetét. (A mi hőseink. Bp. 1883) Sajnos, ennek is nagyon kevés a forrásértéke. Kiderül, hogy Gracza valóban szolgabíró volt a bozóki járásban, Záhony pedig Dacsó-Lámban kántortanító. A szabadságharc idején számtalan kalandban vettek részt, Losoncot is őmiattuk gyújtották fel a cári csapatok. Elfogadható viszont meggyilkolásuk történetének leírása, hiszen pontosan megjelölik a Színhelyet, a gyilkosok nevét stb. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Ráday Gedeon, a híres szegedi kormánybiztos évek múlva kinyomozta ezt a bűnügyet, és a tetteseket elfogta. Alkalmi társairól is a rendőri krónikákban olvashatunk. Dóka Lakatos György (egyes forrásokban Dóla, sőt Dota!) ugyancsak az üldözöttek közé tartozott. Öt is elfogták néhányszor, de mindig megszökött. A fenyítő törvényszéken azzal vádolták, hogy 1849. április 4-én többedmagával a polichnói lelkészt megtámadták. A lelkész vallomása szerint azért, hogy kiköveteljék tőle a gerillák ellen tartott szónoklatainak szövegét és a Hurban-féle leveleket. Nem véletlen, hogy Dókát veszedelmes gerillának tartották. Több esetben is említik mint alvezért. Ára hamar utolérte a zsandárok golyója. Először arról olvashatunk, hogy a feleségét lőtték agyon („férje után futott"), majd néhány hét múlva ezt írhatta a nógrádi levelező: „minap a babini pusztán lakodalmat táncoló Dóka Györgyöt, ismeretes főnököt a rendőrség agyon lövé". Krúdy másik két társáról csak a körözvényekből van tudomásunk. Az egyiket Bognár Jóskának hívták, 40 év körüli embernek írják le, honvédköpönyegben járt, gatya, bakancs, „paraszt gömbölyű kalap" volt rajta. Ö is Fülöpszállásról szökött meg. A másiknak még a nevét sem tudták, egyszerűen „jobb szemére van egyén"-nek nevezték. Kora kb. 26 év, szintén honvéd köpönyeget viselt. Mindhármukat útonállással vádolták. E félszemű társnak tarthatnánk Gracza Antalt is, csak az a zavaró, hogy miért nem nevezik a nevén, hiszen ekkor már a megyében igencsak ismerték, mint azt más körözéseiből tudjuk.

42 KRÚDY KÁLMÁN TETTEI Mielőtt sorban megvizsgálnánk Krúdy kalandjait és megállapítjuk, mi a realitás és mi a romantika közöttük, szólnunk kell ezek általános kérdéseiről is. Alapvető, hogy tetteit kivétel nélkül a hazáért követte el. Űri kastélyok, gazdag papok, áruló pecsovicsok voltak áldozatai. („Ha pirosnak látod este az eget, tudd meg, Krúdy Kálmán jár arra, a pecsovicsok, az árulók kastélyai, tanyái égnek a láthatáron.") Olyan embert soha nem bántott, aki harcolt a haza szabadságáért. Ezektől legfeljebb élelmet kért emberei számára. Éjjel soha nem támadt, nappal is csak szemtől szembe, ahogy úriemberhez illik. Mikszáth szerint „előkelő és finom" volt. ölni sohasem ölt, „mert a palóc csak szerelemből öl, vagy a birkózás szenvedélyében". Soha nem tűrte, hogy nevén szégyenfolt essen. Ha valaki az ő neve alatt ölt, vagy rabolt, addig nem nyugodott, amíg ki nem nyomozta 185