Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

zottság fejezze be végre munkáját és jelentését a következő közgyűlésen terjessze elő. Szinte mondanunk sem kell, hogy sem a következő, de még az utána levő közgyűléseken sem szerepel a küldöttség jelentése. A megye egyszerűen képtelen volt határozatainak érvényt szerezni, valósággal elúszott százszámra kiadott és nehezen ellenőrizhető rendeletei árjában.

2:! Krúdy hivatali hanyagságának bizonyítására elég adattal rendelkezünk. Elég, ha csak megtekintjük különböző számadásait. Az importális számadásait 1843-ig bezárólag csak 1845-ben terjeszti elő. A segedelmi; magtárak 1833—44 közötti kimutatásait csak 1847-ben mutatta Ьэ, akkor is külön felszólításra. 1846-ban még mindig nem adta be az 1844—45-ös fagazdálkodási és inpozitabeli számadásait stb. Nem csoda, ha a bizalom megrendül benne. Krúdy jelentette 1845-ben, hogy az 1839-es bitang marhákról készített jelentését elkészítette, s még annak idején a levéltárba tette. Határozat: ,,A levéltárnok úr adjon felvilágosító tudósítást." (Már nem hittek a szavának, ellenőrizték jelentését.) 1846-ban Dubraviczky Sigmond számvevő kéri a közgyűlést, hogy Krúdyt a számvevői hivatal által számadásaira tett észrevételeire válaszadásra „szorítássá". Vagyis a számvevői hivatal hiányosságokat tapasztalt a várnagy számadásaiban, de észrevételére Krúdy rá sem hederített. A határozat szerint 30 napon belül választ kell adnia. Ugyancsak Dubraviczky terjeszti elő, hogy Krúdy 1833—46-ig terjedő inpozita- és fabevételi számadásait megvizsgálta és azokról észrevételeit ezúttal közli. Nem lehet kétséges előttünk, hogy ezek az észrevételek a hiányosságokkal kapcsolatosak. Ha egy hivatalnok bizonyos szám-i adásokat előterjesztett, a határozat mindig egyértelműen szólt, pl. Gonda Pál esetében, aki segedelmi magtári biztos volt és számadásait szintén megvizsgálták, s a bizottság „azokat hiánynélkülinek állítja". Krúdy esetében a határozat viszont így szólt: „Kékkői járásbeli főszolgabíró úr a számvevői észrevételeket várnagy úrral közölni, netán megteendő felvilágosításokkal jelentését jövő június 25.-i közgyűlés elébe múlhatatlanul terjessze." Mindezek alapján 1847. április 24-én külön bizottságot neveztek ki azzal a céllal, hogy felülvizsgálják Krúdy János gazdasági tevékenységét. Ez a testület igen tekintélyes egyénekből tevődött össze: ifj. Sréter László másodalispán, Szíjgyártó Mihály, Soóki Gábor, Tomka Sándor táblabírák, Soóki Andor főügyész, Horváth Elek főszolgabíró, Dubraviczky Sigmond számvevő és Veres Pál főjegyző. E nagylétszámú és fontos tisztségviselőkből álló bizottság mutatja az ügy komolyságát, fontosságát. A számvizsgáló szék június 23-án bekérette a helységek könyvecskéit a bevételek megvizsgálása céljából. (Ezek a könyvecskék a falvak megyei kötelességeinek nyilvántartására szolgáltak.) És itt hirtelen vége szakad a vizsgálatnak. A közgyűlési jegyzőkönyvek többet nem írnak róla, még csak utalás sem hangzik el. De vajon miért? Az ügyet nem zárhatták le, mert annak nyoma kellett volna hogy maradjon, el nem ejthették a vádakat, mert azok igen jelentősek voltak. Valószínű, hogy a vizsgálat tovább folyt, de az 1848-as események e hoszszan nyúló, a megyei ügyintézői tehetetlenséget bizonyító eljárást is elsodorták.

24 Pereskedés, feljelentések, hivatali hanyagságok, testvérviszály — igen zűrzavaros élet ez, amely alighanem a család gazdaságvitelére is kihatott. Sajnos, a Krúdyak gazdálkodására, anyagi helyzetére vonatkozó adataink rendkívül gyérek, összefüggő kép megrajzolására nem is vállalkozhatunk. 170