Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

tek az anyjukkal, pereskedtek egymással, perbe szálltak idegenekkel. Ë végeláthatatlan civakodás természetesen nem szült jó^vert. A családon be­lüli ellenségeskedés, a testvérek közötti egyenetlenségek kiélezték a fami­liáris viszonyt, megsínylette az amúgy is gyenge gazdaság, és megsínylet­ték a gyerekek is. Ebben az ideges légkörben, jövő-menő fiskálisok között botladoztak a cseperedő utódok, Gyula, János és a négy lány. A Krúdyak pereskedése nem egyedi eset, majdhogynem foglalkozása a középnemesség azon rétegének, amely sem gazdasági, sem politikai — ideológiai téren nem tudott lépést tartani korával, leszakadt a nemzeti küzdelmektől, gyenge, elavult gazdagsága, elhanyagolt földművelése révén anyagilag sem tudott magasabb színvonalra emelkedni. A négy testvér közül Pál volt a legaktívabb. Szívós megszállottsággal pereskedett. Elsősorban gazdasági vonatkozású peres iratai vannak. így pl. bepanaszolta Nagy Antalt, szécsénykovácsi közbirtokos társát „hatal­maskodásai és kihágásai miatt", aki többek között úgy tett kárt javaiban, hogy ,,egy kas méhet alája tett égő kénkővel kívánt volna kiveszíteni". A falu bemutatásánál említettük másik perét, amit a jobbágyok indítot­tak ellene. De összetűzött Ebeczky István feleségével, Baloghy Borbálával is — birtokügyben. Fáy Károllyal is hasonló ok miatt pereskedett. Az Ipoly partján levő belső telkéből Fáy zsellérje bizonyos darabot „elfogott", s emiatt tiltakozik Krúdy Pál. Később azután barátságos úton megegyez­tek egymással. Trnovszky József kiskürtösi közbirtokos viszont amiatt pa­naszkodott, hogy Krúdy Pál „saját telkein levő kerítését erőszakosan kivá­gatta", vagyis radikális módon növelte birtokát. E panasz kivizsgálásának eredményéről nincs adatunk. Gál Amália ellen azért indított pert Krúdy Pál, mert az bizonyos failletőségét lefoglalta. A pert ebben az esetben ő nyerte meg, de ahhoz, hogy a bírói döntésnek érvényt szerezzen, karha­talmat kellett kérnie a vonakodó alperes ellen. De vádolt ő mást is. így Pap Györgyöt, Szécsénykovácsi jegyzőjét mégpedig azzal, hogy káros és rosszlelkű tettei miatt kéri a jegyző hivatalától való elmozdítását. A ha­tározat nem adott igazat Krúdynak, pusztán figyelmeztették Papot, „vi­gyázatosabb viselete legyen!". Bár nem per, de könnyen azzá lehetett volna Krúdy Pál zárgondnok­sága is. Még 1837-ben nevezték ki Horváth Gedeon zárgondnokává Pró­nay Imrével együtt. A jegyzőkönyvek szerint számos esetben intézkedik, előterjeszt ebben az ügyben. Megunva — valószínűleg — a fáradságos munkát, már 1840-től saját kérelmei szerepelnek az iratok között, mely­ben zárgondnoki felmentését kéri. 1844-ben azért folyamodik a megyéhez, hogy „számadásainak átaladása, s a tömeg helyes kezelése felől megyei megismerésért, s feloldozásért esedezik". Vagyis vizsgálatot kér maga el­len. Valószínűleg azért, mert szóbeszéd járhatta — talán a Horváthok jó­voltából — zárgondnoki tevékenységét illetően. Nem véletlen ez a bejegy­zés, mint látni fogjuk, ekkor már igen rossz hónapok járnak a Krúdyak­ra. 12 A folytonos pereskedésbe belejött Krúdy, 1841-ben igen furcsa ügybe keveredett. Ennek részletei Ebeczky József ellentmondásából derülnek ki, amelyet több kovácsi földbirtokos nevében jelentett be a megyei közgyű­lésen. „Tekintetes Krúdy Pál úr ezen megyebeli, Szécsénykovácsi hely­ségbe anélkül, hogy a közbirtokosok többsége őtet választotta volna, vala­mint Directorságot, vagy Inspectorságot a köz haszonvételekre gyakorolni kívánván a többi közbirtokosok jussa megsértésével, nehogy tehát ezen 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom