Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében
A munkások a munkát teljesít ménybérben végzik és nem n apszámban, amely inkább a gyárnak s nem a munkásra nézve előnyös. A munkások, akik — a gyártulajdonosok szempontjából — jó lakásokban laknak, nem változtatják munkahelyüket, mert a gyár alapítása óta az a 20 család, aki akkor ideköltözött, még jelenleg is a telepen lakik. A gyár vezetői szerint a munkások stabilitása kedvező. Az azonban már teljesen valótlan állítás, amit a szocialista szervezkedésekről írnak, hogy azok ismeretlenek a gyárban. Ezzel szemben nemcsak a kolónián, hanem a közelben levő, majdnem 4000 főt foglalkoztató SKB Rt., és a 2000 fős RMSTV Rt. munkásai körében sem ismeretlen a szervezkedés, a sztrájk. 9 Csak példaképpen, néhány fonto^abb munkásmozgalmi eseményt ragadunk ki a fenti állítás cáfolatául: 1873. július: Salgótarjánban a bányamunkások között összetűzések voltak; 1882. krajnai munkások zavargása Salgótarjánban; 1883. július: 500 krajnai munkás sztrájkol; 1884. március: 800 bányamunkás sztrájkja Baglyasalján, a csendőrség első sortüze a bányászokra. Ezekután már csak az üveggyári munkások adták a szocialista lapokat a bányászok kezébe. S végül álljon itt cáfolatul a közigazgatási bizottság jelentése 1896-ból: ,,3. A munkások szervezkedése eddig nem nyilvánult meg oly szövetkezetek alakulásában, melyek működése jóváhagyott alapszabályokhoz kötött. 4. Jelentékeny gyártelepek vannak a Salgó-Tarján és vidékén fekvőkön kívül: Losoncon, Gácson, Losonc-Apátfalván, Málnapatakán, Szinóbányán és a selypi pusztán — de sztrájks^erű mozgalmak eddig csakis Salgó-Tarjánban és vidékén fordultak elő. Ilyen mozgalom az 1896. évben kettő volt, de erélyes hatósági közbelépés és kellő karhatalom összpontosítása által csakhamar véget értek. Oka most is a külföldi munkások által hirdetett szocialisztikus elvek terjedésében keresendő. A sztrájk-mozgalomnak a kellő erély és karhatalom kifejtésén kívül legcélszerűbb eszköznek bizonyult: a szeszes italok kimérésének betiltása és az igazgatónak illetőségi helyeikre való utasítása. 5. Ipari munkáskéz hiánya vármegyénkben nem észlelhető. Igaz, hogy a nagyobb gyárak munkásai között számosan vannak külföldiek; de máris tapasztalható, hogy községünk megbarátkozik a gyári és bányamunkával is és ha kellő ügyességet e téren elérik, a külföldi munkások száma, remélhetőleg — évről évre apadni fog." 10 * A megye dolgozóinak szervezkedését a nemzetiségi megosztottság is nehezítette. Az érintkezést megkönnyítő közös nyelv hiánya mellett a szokásokból, életmódból, műveltségből adódóan további különbségek akadályozták a közeledést. Az évszázadokkal ezelőtt külföldiek által alapított magyar üveggyárakban még a XIX. század végén is nagy számban találunk külföldi munkásokat, így pl. a műszaki tisztviselők egyharmada, a művezetők kétharmada, a munkálok egyötöde is külföldi eredetű, illetve más nemzetiségű volt és még sokáig megőrizték nyelvüket, szokásaikat, mert elkülönült csoportokat alkottak a különféle gyári telepeken. Az üveggyárakban az üvegfúvó mesterek, üvegsajtolók, üvegvésők, etetők, homályosítok, festők között is sok idegen munkást találunk ebben az időszakban. 1897-ben az 10
