Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez
az egyik Ikurd, azaz Ökörd nevű Pest megyei birtokkai kapcsolatban szerepel a Gyáli család három fiútestvére, akik keresztnevük mellett a „dictus" Tyúk, Lúd és Pisién [= a tojásból éppen kibúvó kiscsirke] neveket is viselték. Ugyanebben az oklevélben a pomázi Csikó mesterről is szó van. Ennek a Pisién Miklósnak a fia vagy az unokája pedig, 1407-ben „Stephanus dictus Kakas". Az ilyen ragadványnévvel történő megkülönböztetéseknek a hátterében nyilván a tamgákkal is ábrázolt ősi kultikus nevek halvány emléke élt tovább. Hasonló tamgák sejthetők a palócföldön is, amire FINDURA Imre egyik 1885. évi közléséből következtethetünk. Eszerint a palóc „a házát két olyan oszlopra építi, melyek közül az egyiket -— a „Bál »Isten« emlékére — a bálvány, míg a másikat — a kereszténység tiszteletére — a »Boldog Anya« néven nevezi, tele metszve hierogliphszerű ákum-bákumokkal, melyeket se le nem olvas, se le nem ír, se le nem rajzol ma senki; csak a gyerekek csókolják sorba imádkozás után, lefekvés előtt." 10 '' Sajnos — tudomásom szerint — ezeket az „ákum-bákumokat" nem másolták és nem fényképezték le, és így nem tudjuk megállapítani, hogy milyen kapcsolatuk volt a nagy- és kiscsaládok személyneveivel. A tamganevek fennmaradását azonban a különböző nyelveket beszélő hazai néptöredékektől származó helynévanyagunkban is meglevőnek vélem. Ugyanígy a konstantinoszi törzsneveink is megmagyarázhatók az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek nyelvén, amely szófejtésnek egyik legszembeötlőbb tanúsága az, hogy ezek a törzsnevek — amik hihetőleg a legelőkelőbb nemzetségeik tamganevei — a hét magyar törzs ANONYMUS által vázolt útvonala sorrendjében, tehát egymást követően és nem egyszerre alakultak ki. 105 Ezt — az itt részletesebben nem kifejthető feltételezésemet — nagymértékben támogatná az, ha a régészeti leletanyag tárgyain tamgajelként tekinthető ábrázolatoknak megfelelne a lelet előfordulása helyének totemisztikus névadásra visszavezethető neve. Ilyen módon, megközelítő pontossággal, meg tudnánk állapítani a leletet egykor viselő személy anyanyelvi hovatartozását. Mindezt azonban csak régészek, nyelvészek, néprajz, és történetkutatók közös összefogásával lehetne felszínre hozni. Végül, összegezve észrevételeim lényegét, nagyon valószínű, hogy a Kárpát-medence hadrendi, totemisztikus, személynévi és egyéb névadásokra visszavezethető hely- és földrajzi nevei alapján tisztázni lehet az ANONYMUS által leírt útvonal mentén csatlakozott uráli és más nyelvcsaládokba tartozó néptöredékek térbeli elhelyezkedését, szókincsüknek, főleg tájszavainkban sejthető továbbélését, hagyományaiknak a népszokásokban és népi hiedelmekben való esetleges meglétét. Helyileg — úgy vélem — sikerült bebizonyítanom a moksa-mordvinok Karancs—Cserhát-vidéki letelepülését és a palóc néprajzi csoportunk magvának az egykori bolondosi várispánság keretei közé tartozását. Kellőleg igazoltnak vélem azt a nézetemet is, hogy a honfoglalás korában még elég töretlenek voltak az avarkori hagyományok, a bolgár—törökökkel és bolgár—szlávokkal együtt, kétségtelenül hatottak vidékünk kora középkori birtokviszonyaira és politikai életére, ami önkéntes csatlakozásuk következménye volt. A fentiek során nem egy olyan tényezőt tártam fel, ami közvetve vagy közvetlenül ANONYMUS előadásának hitelt érdemlő voltát is igazolja. 99
