Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Horváth István: Sréter János

Míg végül az 1839—1842 közötti időszakban valójában az előző periódus tapasztalatainak megérlelődését érzékeltük. Ekkor írta meg publicisztikai művét, ebben az időszakban készült a Nógrád megyei viszonyokról jelentése. Ebben az időszakban a kortárs jellemzése szerint is a ,... .folytonos tapasztalása kimértebb pályát nyert, inkább hajlott a kivihetés valószínűségére. A tény barátja volt."

23 Az út, a politikai pálya kanyarodása kétségkívül a kor változásának hatására, annak következményeképp jellemezhető. Az egyes korszakokhoz jelentős — a periódust a tevékenység oldaláról is igazoló — munkálatai kapcsolódtak. Fiatal korában amikor elsősorban „a philosophicus, theologicus munkák olvasásában gyönyörködött,"

24 igen aktívan látott hozzá, az országos példák is egyre ösztönözték, hogy — azokból a fiatal nemesekből, akik hasonló politikai felfogásúak voltak — társaságot hozzon létre. Olyan politikai fórumot kívánt kialakítani, ahol a politikai nézetek, a vélemények együttes vitában, beszélgetésben formálódnak. Ennek az igénynek az első megjelenését kell látnunk az 1824-ben megalakított „Kolompéria" elnevezésű társaságban. A baráti köréhez tartozó Kubinyi testvérek, Fráter Pál, Huszár József alkották e társaság gerincét. Összejöveteleiken az ország, a megye helyzetével kapcsolatos vitáknak nagy szerepe lehetett. 1830-ban ugyanez a társaság — kibővülve Prónay János agilis köznemesi politikussal — már országosan ismert ellenzéki csoportként működött.

25 Nem csodálkozhatunk azon, hogy a konzervatív nemesi vezetés, ahol tudta gáncsolta, akadályozta a csoport tevékenységét. Mivel politikai népszerűségük fokozódott, kézlegyintéssel nem tudták leinteni mozgalmukat, így attól sem riadtak vissza, hogy emberileg — a többnyire estt találkozásaikat használták fel érvként — nehezítsék tevékenységüket.

26 Az akciók azonban nem jártak sikerrel. Ezt bizonyítja az is, hogy a 30-as években további lendületet vett a szervezkedés. 1831-ben megalakították a Nógrádi Nemzeti Intézetet. Az új intézményt nagy figyelem kísérte. Széchenyi István egyik rendezvényük alkalmából levélben köszöntötte vezetőit és tagjait: ,,.. .Nemes Nógrád vármegyének a magyar nyelv teljesztése iránti buzgósága örömmel tölte be keblemet — mert ezáltal nemzetiségünk és így erőnk —, s nagyságunkat látom fejleszteni... óhajtom, aá egek ura áldja meg Nógrádnak egyesült erővel kezdett szent célú intézetét boldog előmenetellel."

27 A nemzeti nyelv hivatalos bevezetése és elterjesztése az 1790-es országgyűlés óta a nemesi politika egyik vitapontja. A nyelvújításra alapozó tevékenység — amely másfelől a magyar nemzeti irodalom első nagy eredményeinek — amely Kazinczy, Csokonai, Vörösmarty munkásságát hozta létre —

r lecsapódásáról van ebben az esetben szó. Ezt a törekvést és célkitűzést világosan megfogalmazták az intézet alapítói, amely szerint: „elsősorban az oktatás területén volt hivatott a magyarosítás célkitűzéseit szolgálni."

28 Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az intézet — a 30as évek végefelé, a 40-es években, és végül a szabadságharc bukása utáni időszakában — politikai célkitűzései, módosultak, és egyre intkább a nacionalista-soviniszta gondolatok fórumává vált. Mindez az utóélet nem csökkentheti, ismerve az alapítók gondolatát, azok érdemeit. Megalakulásának első időszakában a nyelvújító mozgalom kései ágához tartozott, 297