Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Arcképcsarnok - Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr
sem kívül a házon —, mert sohasem tudott hízelegni népakaratnak; szécsényi palóc választói a következő rövid jellemzést énekelték róla: Nagy az orra Rossz a bora Kétfej eő sas az madara" 56 . Pedig nem is olyan régen még szécsényi választói emlékirattal várták haza. 1865. november 22-én kelt Szécsényben az a levél, amelyet az előrelátó szécsényiek nevében Szánté Gábor, Csókás Mihály él Váradi Sándor írt Pulszkynak. Ebben felidézve a múltat, megköszönik Pulszkynak, hogy 1848-ban őket polgártársának tekintette. Szívből sajnálták, hogy az önkény száműzetésre ítélte, de már 1861-ben fennen lobogtatták a zászlót, amire azt hímezték: „Mindenekelőtt a haza és éljen Pulszky Ferenc". És most, hogy úrnőjük itthon van, minden remény megvan arra, hogy volt Kegyes Uruk is nemsokára hazatér. De ,.addig is tehát, míg a Sors bennünket azon szerencsében részesültetni fog, hogy ő Nagysága Pulszky Ferenc volt Földes Urunkat üdvözölhetjük — kérjük, hogy bennünket kegyes emlékezetében jelenleg és a jövőre megtartani kegyeskedne". 57 . A választások után Pulszky egyre kevesebbet szerepel Szécsényben. Neve időnként feltűnik a város tanácsülési jegyzőkönyvében hol egy ellene támadt panasz, hol egy jótékonysági akciója esetén. M . A birtok egy részét eladják, a többit Pulszky Ágost bérletbe adja ki, s egyedül a kastélyt tartják meg nyári rezidenciának. Pulszky Ferenc nemsokára a politikai élettől is visszavonult. Megírta visszaemlékezéseit, a Nemzeti Múzeum fejlesztésén buzgólkodott fáradhatatlanul, jelentős régészeti tanulmányokat adott ki: A rézkor Magyarországon, Magyarország archaeologiája. Elnöke lett több tudós társaságnak, végre igazi szenvedélyének szentelhette magát, a tudománynak. Nyolcvan esztendeje, 1897. szeptember 9-én halt meg Budapesten. JEGYZETEK 1. A családtörténetre vonatkozóan: Borovszky Samu: Nógrád vármegye. Bp., 1911. 614. p. 2- Fenyő István: Haza és tudomány. Bp., 1969. 158. p. 3. Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp., 1958. 1. k. 43. p. 4. Mikszáth Kálmán: írói: arcképek. Bp., 1953. 96. p. 5. Pukánszky Béla: Pulszky Ferencné, Walter Teréz útja a németségtől a magyarsághoz. = Egyetemes Philológiai Közlöny. 1933. 7—8. sz. 2. p. és Szilágyi Sándor: Magyar emléklapok 1848- és 49-ből. Pest, 1850 1 к 310—311. p. 6. „Innét Szécsénybe mentünk, gróf Forgách Józsefhez a nagyszerű kastélyba, s midőn a szép parkot bebarangoltam 1 , nem is álmodtam meg, hogy mindez egyszer birtokomba kerül." Pulszky: I. m. 1. k. 71. p. 7. Bártfai Szabó László: A Hunt-Pázmán nemzetségbéli Forgách család története. Esztergom, 1910. 432—436. p. 8. Bártfai: I. m. 441., 593—594. p. (Itt olvasható az ekkor kötött szerződés is, amelyben részletesen rögzítették az uradalommal kapcsolatos anyagi megkötéseket.) 341
