Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

208 15. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Gazdacimtár. Budapest, 1897. 16. NmL. 1750, 1771, 1828, 1844. évi adóösszeírások. 17. NmL. Közgyűlési iratok, 1794, 1362/16. 18. Canonica Visitáció, Sámsonháza, 1875. 19. NmL Közgyűlési iratok, 1815/92. 20. NmL'. Mise. XVIII. 293/1828. és 1866. évi birtokösszeírás. 1828-ban 108 kaszáló rétet, 82 kapás szőlőt, 1866-ban 64 hold szőlőt, 93 hold rétet, 670 hold legelőt és 68 hold erdőt írtak össze. 21. Mit 1844-ben 39 jobbágyot írtak össze, addig 1867-ben 63 gazdaságot vettek nyilvántartásba. (Birtokrendezési jegyzőkönyv Földmérési Hivatal. Balassagyarmat. 22. Ä lakosság létszámának változása: 1781-ben: 561 fő 1826-ban: 635 fő 1890-ben: 664 fő 1840-ben: 642 fő 1900-ban: 651 fő "ШО-Ьеп: 659 fő 1910-ben: 675 fő 1860-ban: 650 fő 1920-ban: 689 fő 1870-ben: 697 fő 1930-ban: 721 fő 1880-ban: 604 fő 1940-ben: 673 fő 23. A községi tanács adata. 24. Az állatállomány létszámának alakulása a 18. század elejétől napjainkig: Év Szarvas- Ló Sertés Juh marha 1724 33 16 58 220 1750 52 27 66 77 1781 89 70 127 175 1828 84 81 16 06 1844 97 106 13 235 1870 156 175 27 284 1895 224 122 203 340 1911 229 82 50 195 1935 384 53 333 362 1945 241 8 88 244 25. Palóc Múzeum Adattára: 261. (Fotómásolat) 26. Az eredeti színes térkép a salgótarjáni járás Földmérési Hivatalában. Salgótarján. 27. Canonica Visitáció, Sámsonháza, 1875. 28. Járási Földmérési Hivatal, Salgótarján. 29. Alsó-ausztriai négyszögölben. 30. Birtokrészleti jegyzőkönyv, 1904. Megyei Földmérési Hivatal, Balassagyarmat. 31. Birtokrészleti jegyzőkönyv. 1909. Megyei Földmérési Hivatal, Balassagyarmat. 32. Canonica Visitáció, Sámsonháza, 1875. 33. Birtokrészleti jegyzőkönyv. 1867. Megyei Földmérési Hivatal, Balassagyarmat. 34. NmL. 1870. évi összeirás. 35. 1970. évi népszámlálás Nógrád megyei adatai. 18. kötet. 36. A századfordulóig a férfiak a téli hónapokban fehér posztóból készült hunya nadrágban és kabátban jártak. A fekete posztóöltözet hétköznapi viselése az első világháború táján vált általánossá. Tavasztól-őszig inget-gatyát hordtak a férfiak. Ennek fokozatos elhagyása az első világháború után vette kezdetét. Az alsóruhát az istállóban alvó férfiak hetenként egy alkalommal (általában vasárnap) váltottak. Ezen a helyen is köszönetet mondok Kukely Jánosnak (sz. 1880), Karasz Jánosnak (sz. 1877), Blaho Jánosnak (sz. 1915), Petro Pálnak (sz. 1898), Bacsa Pálnénak (sz. 1889), Bacsa Jánosnak (sz. 1920), Palik Mártonnak (sz. 1899), Majercsik Jánosnak (sz. 1907), Mucsina Jánosnak (sz. 1920) és Benus Jánosnak (sz. 1908) akiktől a gyűjtés munkáiban a legtöbb segítséget kaptam. 37. Hof er Tamás: Csűrök és istállók a falun kívül. Ethnographia, LXVIII (1957). 377—421. 38. Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek Néprajzi Közlemények. (1964). IX/1. 114—185. 39. Bakó Ferenc: Mikófalva. Az Egri Múzeum Évkönyve, III. (1965). 181—242. — Uő: Maklár. Településnéprajzi tanulmány. Az Egri Múzeum Évkönyve, II. (1964). 287—350.