Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Balázs László: A Chorin Ferenc Gimnázium története (1923–1940)

— így a salgótarjáni iparvidéken — bekövetkezett gyors fejlődés eredményeképp rövid idő alatt alakult ki az új osztály, a munkásosztály. A XIX. században az iparfejlődés hatására átalakult a megye lakosságának nemzetiségi képe. A bányamunkások túlnyomó többsége a megyétől északra terülő szlovák nyelvterületről származott, de tömegesen keresték fel időszaki és végleges munkára a salgótarjáni bányákat ausztriai, stájer, karinthiai, cseh, morva, lengyel, sziléziai bányamunkások is. Az 1890-es években meginduló magyar agrárproletár munkaerő vándorlás gyökerei a nagybirtok-rendszer, a nagybirtokon bekövetkezett gépesítés, valamint a szegényparasztság egyik jövedelmi forrását — a szőlőt — pár év alatt teljesen tönkretevő filoxéra járványban keresendők. A földtől elzárt, a mezőgazdaságban megélhetést nem találó nógrádi agrárproletárnak az útja a bányához, az ipari üzemekhez vezetett. Ez a folyamat adta az apropót kiállításunk bevezető részéhez, ahol egy kazári szegényparaszti porta nagyméretű fotójával valamint egy paraszti munkaruhába öltözött bábuval illusztráljuk a mellette elhelyezett megyei térképet, amelyen figyelemmel kísérhetjük az elszegényedett parasztság munkaalkalmait. A múzeumban két terem és egy folyosó állt rendelkezésünkre terveink megvalósításához. Az egyik teremben a nógrádi szénbányászat földtani viszonyait, geológiáját mutattuk be, valamint a szénmedence fejlődéstörténetét ábrázoló térképet. A folyosó egyik fala a nógrádi szénbányászat kialakulását, fejlődését mutatja 1962-ig. A harmadik teremben a bányamunkásság szociális, kulturális és kommunális ellátottságát, valamint a szénmedence fejlesztési célkitűzéseit mutatjuk be. Kiállításunkon a folyosó másik oldalán végighúzódó installációs soron került bemutatásra a munkásosztály politikai mozgalmának a története. Ennél a gondolatnál érdemes megállni, mert a történeti kiállításunk (legújabbkori) legnehezebb részéhez értünk. A megye munkásosztálya politikai mozgalmának történetét bemutatni csak úgy lehetett, ha a politika történetét komplex felfogású kiállítás keretébe ágyaztuk. A komplexitáson itt az értendő, hogy a tőkés ipar kialakulását a tárgyakon át igyekszünk hűen bemutatni. Az ipari-üzemi termelésen át jutottunk a munkásosztály életkörülményei felé. A politikatörténet megértéséhez szükséges volt a munkásosztály kialakulása körülményeinek a bemutatása, azaz életkörülményeket, a települést is érzékeltetnünk kellett. Azt is akartuk, hogy megfelelően érvényesüljön azoknak a politikai, gazdasági tényezőknek a hatása, amelyek a XIX—

XX. század különböző időszakaszaiban a munkásosztály életét meghatározták. Annál is fontosabb ennek a folyamtanak a megrajzolása, mert az iparmedence proletariátusa szervezettségénél, öntudatánál fogva kialakulásától napjainkig teljesíti osztály küldetését, a nemzeti és nemzetközi feladataiból rá háruló feladatokat. Gondolunk itt a Tanácsköztársaság hősi harcaira, az 1926-os és 1929-es éhségfelvonulások és sztrájkok, 1944-ben a kiürítés elleni szabotázs akció, 1945-ben és 47-ben a választási győzelmek, 1946-ban a győzelmes széncsata, 1956—57-ben a néphatalom megvédése a szocialista konszolidációban való tevékeny részvétel jelentős eseményeire. Mind szervesen beletartoznak a város, a megye, és a magyar munkásmozgalom krónikájába is. Éppen ezért a kiállításunkon a gazdaságtörténeti anyagra épült rá a 277