Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Borsai Ilona

E típus első sora voltaképpen az egész dallam lényegét kifejezi, hiszen a második sor az elsőnek nyitottból zárttá alakított változata, a harmadiknegyedik sor pedig az első kettő megismétlése egy kvinttel lejjebb. Ennek a dallam-alkotó első sornak zenei tartalma: diatonikus ereszkedés az oktáv ból az szextig, kvintig, majd visszaernelkedéis az oktávra. Hasonló tartalmú sorral indul egy Közép- és Keleteurópa különböző nemzetei és felekezetei között 400 év óta igen népszerű német „cantio" is, amelyet ma főként a Luther által költött „Vom Himmel hoch da komm ich her" kezdetű szöveggel — illetve e szöveg különböző nyelvű fordításaival — ismerünk, (pl. Zahn 1886, 346). E cantio többi dallamsora mind különbözik az elsőtől; teljes dallamának ereszkedő jellege azonban további vékony szállal kapcsolja tárgyalt dallamtípusunkhoz. Ennek a típusnak diatonikusan ereszkedő, majd visszahajló kezdősora a 18. század elején hangszeres változatban is megjelenik, egy magyar és szlovák táncdallamokat tartalmazó gyűjteményben (Apponyi kézirat, 111. Uhrovská Zbierka, 1730, 19 V—20 R). E hangszeres darab címe — „Párta moga" (moja?) — félreérthetetlenül lakodalmas jellegre utal, s azon belül is a palóc menyasszonytánc vagy menyasszonyfektető dallamához oly gyakran kapcsolódó „Hej, párta, párta, gyöngyös koszorú" refrénre; a „Praeambuluim" jelzés alatt álló „gyertya" szó pedig kétségtelenné teszi, hogy e dallam a gyertyás tánc kísérőzenéjéül szolgált. Ez a hangszeres változat — a 16.—17. század táncdallamainak gyakori szokása szerint — páros (4/4) és páratlan (3/4) ütembeosztásban egyaránt megjelenik, utóbbiban ezúttal mazurka-ritmussal. A páros ütemű részben dallamunk először a felső oktávban hangzik fel, kétszer egymásután eltérő sorvégzőkkel, tehát oktávban hangzik fel, kétszer egymás után eltérő sorvégzőkkel, tehát kétsoros formában; ha ez a két sor kvinttel lejjebb megismétlődnék, e sorvégzőket 8, 5-el jelölhetnénk, tárgyalt dallamunk első felével megegyezően; itt azonban ez a két sor azonos magasságban ismétlődik meg, s így a dallam megmarad kétsorosnak — amint egyébként a népi gyakorlatban is nem egyszer megtörténik. (1. MNT A/III. 695—707.) Ezek azonban csak a bevezető ütemek; a valódi daliáim egy oktávval lejjebb kezdődik, s négysoros formát ölt: a kezdősor azonos módon — tehát azonos sorzárókkal — ismétlődik, s két újabb, eltérő zenei tartalmú sorral bővül. Formailag ugyanilyen a háromnegyedes rész is. Az eltérő harmadik-negyedik sorok helyett a magyar népi gyakorlat alakíthatta ki a kétsoros változat alsó kvinten való megismétlését, az itt élőkben oly mélyen gyökerező kvintváltó formaelv szerint. Ez a formaelv sugározhatott át a morva változatra, amely köztes helyet foglal el a német cantio és a magyar lakodalmas dallamok között, amennyiben: a) 7—8 szótagos soraival a német dallam jamb'ikus dimeterére emlékeztet — hangsúlyos, ciklikus jambus-szerű sorkezdetei viszont a magyar hangsúlyozásmóddal rokonok ; b) első és két utolsó sorának dallamvonala a magyar népi változatokkal egyezik — második fokának záróhangja a negyedik fokon viszont középúton áll a német 3 és magyar 5 között. Utembeosztás és ritmus szempontjából lehetséges, hogy a hármas lüktetésű morva változat és a volta (gagliarda)- ritmusú magyar változatok egyaránt a régi tánczenék proporciós gyakorlatának emlékét őrzik. E dallamtípus teljesebb meghonosodását jelentik a palói területeken mai napig is nagy mennyiségben található 11—12 szótagos, kanásztánc ritmusú változatok, amelyek ritmusban, szótagszámban és dallamvonalban egyaránt erős rokonságot mutatnak a dunántúli lakodalmak és mulatságok egyik régi 79