Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Gáborján Alice

Ha visszatekintünk az elmúlt 25 esztendőben végzett gyűjtőmunkára, akkor igen nagy az a változás és fejlődés, ami a palóc tájegységen belül is végbement. Az 1950-es években még íratlan törvények szabályozták egy-egy községen belül a viselet fejlődését, változását. A legcsekélyebb újdonság is csak akkor nyerhetett polgárjogot, ha azt a faluközösség elfogadta. Az emberek szigorúan ragaszkodtak a hagyományokhoz, a megrögzött szokásokhoz. Ez a zárt közösség talán a palócságon belül maradt meg a legtovább. És mivel tapasztaltuk a hagyományokhoz való szigorú kötődést az 1950-es években, talán ezért nehéz számunkra a szinte teljes változást tudomásul venni. A tömeg kommunikáció, a televízió, rádió, az újságok, a közlekedés rendszeressége azokban a falvakban, ahova az 1950-es évek elején még nem jutott el az autóbusz, természetszerűleg megváltoztatta a falu életét. Egészen más jellegűvé válik a kutatómunka módszere. A falu és a város közeledte átmenetileg még nem hat kellőképpen az esztétikai fejlődésre. Megszűnik a paraszti ízlésvilágra kötelező kontroll és ezen a téren ugyanakkor nem eléggé tájékozottak, műveltek ahhoz, hogy felismerjék a városi ízlésvilág buktatóit. GABORJAN ALICE hozzászólása Mivel az újabb palóc viseletkutatásba még nem kapcsolódhattam be, azt a képet szeretném felvázolni, amely a régebbi kutatások alapján a palócok régi viseletéről kirajzolódik. A múlt századi, századfordulói irodaiam alapján lehetséges egy igen régies viseleti réteg felvázolása. Ennék anyagai: háziszőttes vászonruhák, szűrruhák, végül haj- és fej viseletek és lábbeli. 1. Yászonruhák. Nőknél ing, pendely, kötény, sőt nemegyszer egyszál vászonszoknya. Férfiaknál ing és gatya. Színük a háziszőttes kendervászon nyersfehérje, a női vászonszoknyát nemegyszer — gubaccsal — kopottas feketére festették. A pásztorok házivászon ingüket és gatyajukat gyakran zsírozták. Ilyen módon védekeztek az élősdiek ellen, és a zsírozott vászonruhák bizonyos mértékben vízhatlanok is voltak, és puhán tartották a pásztor bőrét. Rossz szaguk miatt a hatóságok gyakran tilalmazták az efféle ruhákat. E vászonruhák szabása derékszögű vonalakat mutat. Ez keleti, kelet-európai, észak-afrikai, ázsiai jellegzetesség. Különösen keleti jellegű a bevarrott ujjú férfiing szabása, amely egyenes, varrás nélküli vállával, jellegzetes, hasáb alakú oldaltoldásával megegyezik a magyar szűr szabásával. A női ingek szabása az a Palotay Gertrud meghatározta, renaissance eredetű, ujn. mellévarrott ujjú típus, amely századunkban még a közép- és kelet-európiai paraszti viselet sajátja. 2. Ugyancsak tompa színűek voltak a palóc bőrruhák. Pásztori, illetve szeglény szinten a bőröket gyakran csak lehusolták és szárazon puhára törték. Ilyen „törött bőr"-iből elő- és hátibőirök, melleseik, bundák, ködmönök készültek. Színük a nyersfehér vászonóhoz hasonlóan sárga-, illetve piszkos fehér volt. E bőrruhákat a kiszáradástól és a nedvességtől óvandó — gyakran zsírozták is. Kellemetlen, rossz szagukról korabeli tiltások tanúskodnak. 3. Tompa, nyersfehér, szürke vagy barnás színűek voltak a szegénység régen házilag, majd csapó készítette szűrposztó ruhái, szürféléi és nadrágjai. A csapó készítette szűrposztóból készült szűrök ványoltak, tehát lódenszerűen vízhat62