Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Hengey Gyula

3. A palócföld más részein lévő kontroll katolikus magyar kutatópontok népessége 4. Szlovák származásúakkal kevert palóc népességek (ide azokat a közsé­geket soroltam, amelyekben az 1928. évi összeírásban és a vizsgáltak között 10 %-nál több szlovák eredetű családnév fordult elő) és Mátra­szőlős, ahol ugyan szlovák családnevek csak 3 %-ban fordulnak elő, de nem szerepel a tiszta palóc községek között. A kutatásokat kívánatos volt embertani szempontból kiterjeszteni szlovák eredetű községekre, valamint olyan dél-hevesi és dél-borsodi református né­pességekre is, amelyekben a népesség a török korban fennmaradt és szlovák keveredés nem mutatható ki. A szlovák eredetű népességek közül a legnagyobb evangélikus vallású települést, Lucfalvát, és a legnagyobb katolikus települést, Domoszlót levizsgáltam, az autochton református népességek vizsgálatára nem volt lehetőségem. A 18 községben végzett vizsgálat és a vonatkozó feldolgozások befejezése után az eredményeket -az alábbiakban ismertetem: A tiszta palócok termete férfiaknál magas-nagyközepes, a nőknél nagyközepes-magas. A szlovákokkal kevert palócok, a mátraszőlősiek, a kontroll községek és a domoszlói szlovák származásúak termete kissé alacsonyabb, a szilvásvárad i barkó és a lucfalvai szlovák férfiak termete kissé magasabb a tiszta palóc átlagnál is. A fej és az arc méreteinek átlaga az egész vizsgált népességnél meglepően egységes. A tiszta palócokra, a kontroll népességekre, a kevert palócokra, a barkókra és a szlovák származásúakra egyaránt az enyhén hosszú, széles, hyperbrachy­cephal-brachycephal fej, a széles, középmagas arc a jellemző, az arcjelző átlaga túlnyomó többségben az euryprosopia felső határai, ritkán a meso­prosopia alsó határára esik. A barkók feje azonos szélesség mellett kissé hosszabb, így az átlag kisebb mértékben brachycephal. Nógrád megye viszony­latában a t-próba értékei szerint a jellegek túlnyomó többségénél nincs szigni­fikáns eltérés az összes palócok és a tiszta palócok között, a lucfalvai szlovák származásúak pedig még kevésbé térnek el az összes palócoktól és a tiszta palócoktól is, mint azok egymástól. A fej és az arc morfológiai jellegei tekintetében a vizsgált népességek már nem olyan nagy mértékben egységesek, mint a méretek és a jelzők szem­pontjából. Ennek ellenére az egész vizsgált népességre az alábbi morfológiai jellegek az elsősorban jellemzők: előreálló járomcsont, közepes orralap, közép­magas áll, közepesen fejlett gonion táj, egyenes orrhát és enyhén domború tarkó. A főbb morfológiai jellegek megoszlása terén az alábbi nagyobb eltéré­sek észlelhetők: a kevert palócoknál és a lucfalvaiknál a férfiaknál gyako­ribb a kiugró gonion táj, mint a tiszta palócoknál, míg nőknél a lucfalvaiknál lényegesen nagyobb a gyengén fejlett gonion táj előfordulása, mint a többi népességeknél. Férfiaknál a tiszta palócoknál gyakoribb a konvex és ritkább a konkáv orr, mint a kevert palócoknál és a lucfalvaiaknál, míg nőknél konkáv orr a kevert palócoknál, a legtöbb konvex orr pedig a lucfalvaiaknál észlel­hető. A szilvásváradiaknál és a lucfalvai nőknél gyakoribb az erősen domború tarkó, mint a többi népességek között. A morfológiai jellegek megoszlása szempontjából a kontroll községek állnak a tiszta palócokhoz a legközelebb. A tiszta palócoknál mindkét nemnél leggyakoribb a barna szemszín, utánii a kevert (zöldes) következik, a legkisebb mértékben pedig világos szemszín észlelhető. A kevert palócoknál, a mátraszőlősieknél és a lucfalvaiaknál férfiak nál a világos szemszín a leggyakoribb. A szilvásváradi barkóknál a barn J szemszín a leggyakoribb, utána férfiaknál a világos, nőknél a zöldes szemszín Û1

Next

/
Oldalképek
Tartalom