Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr

Pulszkyék kezdetben megélhetési gondokkal küzdöttek. Elsősorban írásból tartották fenn magukat, Magyarországról szóló könyvekhez írtak előszavakat, és cikkeket angliai, amerikai újságokba. Pulszkyné hozzákezdett memoárjainak írásához, amiért szintén honorárium járt. Később a helyzet fokozatosan javult. Fejérváry Gábor Pulszkyra hagyta gyűjteményét, aki annak egyes részeit értékesítette, s így már biztosabb gazdasági alapot teremtett családjának. Idehaza pedig Zsivora György ügyvéd, akit Pulszky 1852. január 15-én bízott meg magyarországi javainak védelmével, foglalkozott vagyonának visszaszerzésével. Zsivora igen aktív tevékenységet fejtett ki, olyannyira, hogy még a Törökországban élő Kossuth Lajos is — akivel Pulszky ismét kapcsolatba került — biztatónak látta helyzetüket, és ezt írta neki 1850. december 21-én: „Nődnek tőlem s nőmtől legszívesebb üdvözletet. . ." „I hope yet one christmas to have at Szécsény, of her hands a „mákos mácsik".

39 A tervezett Összejövetel azonban sohase valósulhatott, meg. 1852-ben megjelent a sajtóban Pulszky halálos ítélete. Ez időben Kossuthtal együtt az Egyesült Államokban volt, s csak onnan hazatérve olvashatta el a lapokban az ítéletet. Még 1851. szeptember 22-én idézték őt a pesti haditörvényszék elé felségárulás vádjával. Az indoklásban részletesen felsorolták Pulszky „bűneit", gyakorlatilag összefoglalták 1848—49-es tevékenységét. Ekkor ítélték halálra többek között Berzenczy Lászlót, Nőszlopy Gáspárt, Teleki Sándort is. Az ítélet így hangzott: „Miután a vádlottak az előadott ténysorozatban minden egyesnél felhozott cselekmények jogszerűen rájuk bizonyulván, dacára a múlt évi dec. 22-én lejárt idézeti határidőnek, meg nem jelentek, ennél fogva á fölöttük tartott haditörvényszékben szótöbbséggel ítéltetett: hogy mindnyájan felségárulási bűnösök és ezért az — 5-ik haditörvénycikk és az 1849. júl. 1. proklamáció értelmében vagyonaiknak a lázadás által okozott károk megtérítésére leendő elkobzásán kívül — kötéláltal halált érdemelnek és neveik a bitófára kiszegezendők. Ezen, a cs. kir. 3-ik hadparancsnokság által megerősített ítélet ma kihirdettetett és a szolgálati szabályzat utasítása szerint végrehajtatott. Pest, május 6. 1852. A. cs. k. haditörvényszék."

40 Ilyen viszonyok között a birtok visszaszerzésének ügye ismét lelassult. A cs. kir. Számítási Bizottmány Szécsény kérdésével csak 1856-ban kezdett „tüzetesebben, de nagy lassúsággal" foglalkozni. Ám csak 1858ban jutottak oda, hogy Pulszky Ferencné megbízottaival megkezdhették a kibocsátási tárgyalásokat. Tanárky Gyula naplója híven követi ennek a folyamatnak az alakulását. 1859 január 15-én Bécsből érkeztek elkeseredett hangú levelek a birtokkal kapcsolatban. Március 29-én Walter bankár írt „rószaszínű reményű" levelet, bár a londoniak nemigen hittek a jóra fordulásban. Május 12-én Pulszkynét izgatta fel egy bécsi levél, amelyben már a kész szerződésről is szó esett. Október 17-én Walterné írt, de újra csak egy rossz hangulatú levelet: „setétek a kilátások Szécsényre".

41 1860-ban indultak meg újra a tárgyalások a már hagyományos, lassú tempóban. 1862 január 11-én kapta meg Zsivora György a cs. kir. pénzügyi ügyvédségétől az alábbi levelet: „A magas cs. kir. pénzügyi Minisztérium folyó évi január 11-ről 67794/682 szám alatt kelt leirata szerint Ő cs. kir. Apostoli felsége 1861. december 11-ről kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebb megengedni méltóztatott, hogy a Pulszky Ferenc 336