Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Ujváry Zoltán

A szokáselemet egy kis kör fogadja be, veszi át és abból sugárzik azután tovább. A kis csoportból, mint a közösség egy sejtjéből, amely a szokást magáévá tette, csak idő, alkalom kell, hogy tovább terjedjen. Ez természetesen a többé-kevésbé azonos szellemi fokon álló közösségeknél történhetik különösebb akadály nélkül. A tovaterjedést tágabb kör felé bizonyos tényezők megállíthatják. Egyik ok lehet a szomszédos etnikum (lehet az már a szomszédos falu közössége is) eltérő szemlélete, magatartása, különböző kulturális arculata. Elvileg ugyanis feltételezhetjük, hogy valamely szokás gyakorlásához azonos kulturális fok, azonos szemlélet szükséges az egymáshoz közel vagy távolabb lévő közösségeknél. Ha viszont ebben a tekintetben eltérések adódnak, a szokáselem megmarad iaz átvétel helyén és nagyobb életteret nem kapva elszigetelődik. Az átvételnél és a terjedésnél természetszerűleg nem lehet az okokat egy etnikumra vagy egységesnek vélt területre alkalmazni. Ugyanazon a területen élő népcsoportok kultúrája között is különbségeket találunk, pszichikai és más tényezők miatt nem kerülnek át folklór elemek. Rendszerint az alacsonyabb szinten élők kultúrelemei nem kerülnek a fejlettebb szintre, vagy csak ritkán. A fordított eset azonban igen gyakori. Ha a pszichikai alap kérdését tovább mélyítenénk, szót kellene ejtenünk az alkalomról, arról a helyzetről, amelyben az egyes szokásformák iránt az igény előáll. Ezeknek a vizsgálata azonban túl messze vezetne és tárgyunktól túlzottan elkanyarodnánk. Szóljunk most a szokások terjedésének konkrétabb feltételeiről a Kárpátmedencében. A pszichikai és funkcionális tényezők ugyanis a szokások átvételi feltételeinek első láncszemei, azonban ugyanilyen fontosak a népek, népcsoportok, nagyobb vagy kisebb közösségek között létrejövő kapcsolatok formái, amelyek nélkül az átvételt, a szokások interetnikus kapcsolatait nem magyarázhatjuk. Két problémakört szeretnék itt érinteni: 1. a migrációt és 2. a kolonizációt. A migráció kérdéseivel számos kutató foglalkozott. A migráció népek, közösségek és egyedek révén változatos hagyományt alakított ki a Kárpátmedence népi kultúrájának térképén. A Kárpát-medence népeit összekötő országutakon sok évszázada vándorolnak a hagyomány elemei. Az érintkezést, a kapcsolatot a tárgyi kultúra számos emléke tanúsítja. A népszokások, a hiedelmek terén a kapcsolat felfedése sokkal nehezebb mint a tárgyi kultúra területén. Egy-egy tárgy széles körben való elterjedését népek és közösségek közötti felszínes kapcsolatok, rövid érintkezések is lehetővé tették (pl. vásárok, vándor kereskedők, vándor iparosok). Azonban a szokások életében — és általában a folklór hagyomány tekintetében — csak igen jelentős, szoros kontaktus eredményezhetett átadást, illetőleg átvételt. A tárgyi kultúra átvételét zömmel racionális okok magyarázzák. A folklór motívumok átvételének már bonyolultabb az útja, amint arra a tradicionális feltételekkel, pszichikai tényezőkkel stb. kapcsolatban már utaltam. A nyelvhatárok menti és a kétnyelvű nemzetiségi kapcsolatokat nem érintem, mivel erről a szakirodalomban bőven esik szó. A rendkívül sok, gyakran egyedi variáció közül röviden most arról szólok, amelyben a szokások migrációja egybeesik a hagyomány hordozók migrációjával. A migráció nagyobb csoportokat elsősorban a mezőgazdasági munkavállalásokkal kapcsolatban mozgatott meg. A szokások életében, az egymásra hatásban, az interetnikus kapcsolatokban csak igen jelentősnek mondható mozgás eredményezhetett megfigyelhető jelenségeket. 31