Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Schneider Miklós: A nógrádi szénbányászat történetének levéltári forrásai

Az általános po'litikai-történeti-gazdaságtörténeti vizsgálódásoknak tehát még'"tág tere van. Ezért ígéretes a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának az az igyekezete, hogy az új múzeum állandó kiállításának előkészítése kapcsán olyan nagy méretű vállalkozást kezdeményez, amely az előbb említett, és még azon kívül is meglévő tisztázatlan kérdések feldolgozását ígéri. Mindehhez a munkásmozgalom fogalmának egy olyan, egészségesen és szakszerűen tágabb értelmezése szolgáltat alapot, amely a szorosan vett mozgalmi kérdések megnyugtató, sokoldalú és éppen ezért a valósághoz sokkal közelebb álló bemutatásánál nem mellőzi a gazdasági háttér, a termelő erők és a termelési viszonyok (a tulajdonviszony alakulása, technika, termelési eredmények, a tőkések és munkások kapcsolata élet- és munkakörülményei, stb.) sokoldalú, elemző bemutatását. Ennek a helyes és sokat igérő kezdeményezésnek a jegyében tette lehetővé a múzeumi igazgatóság, hogy a korábbiakban említett sokoldalú elemző munka elsőrendű nyersanyagául szolgáló levéltári forrásokról — ha kissé késve is, de még nem egészen későn — olyan tájékoztatást adhassunk, amely az elkövetkező évtized kutatásaihoz jó eligazító segítséget adhat. Ha első pillanatra szokatlannak tűnik is a kezdeményezés, hogy múzeumi évkönyv levéltári tájékoztatót közöl, valójában szó sincs erről: hiszen a bányamedence történetének első számú felelőse a megyében a múzeumi szervezet. Előre kell bocsátanunk, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló levéltári forrásanyag összetettsége és rendkívül nagy mennyisége nem teszi lehetővé egy teljesség igényével fellépő tájékoztató jegyzék összeállítását, hanem csupán elsődleges indító segítséget, figyelemfelkeltő feladatot ellátó munka közzétételét. A levéltári szakirodalomban ismeretes az olyan műfaj, melynek fő jellemzője, hogy egy adott földrajzi vagy szakterületre vonatkozó, különböző helyeken található levéltári forrásanyagról ad összesített tájékoztatót. Ebben a munkában teszünk első ízben kísérletet arra, hogy ,,A nógrádi szénmedence bányászati levéltára" összefoglaló cím alatt elvégezzük ezt az alapvető teendőt. A műfaj természetéből fakadóan tájékoztatónk alapvonása az lesz, hogy nem az egyes témák, kérdés csoportok alapján veszszük vizsgálat alá a rendelkezésre álló forrásanyagot, hanem az anyag őrzési helyei szerint. Ez a körülmény látszólag megnehezíti a tematikus eligazodást, de valójában előnyös, hiszen az egy helyen található források egymás melletti bemutatásával megkönnyíti az azok feltárására irányuló tevékenységet. A nógrádi szénmedence levéltári forrásanyagának három legfontosabb lelőhelyére kívánunk a tájékoztatóban kitérni. Mindhárom esetben az anyag ismertetése után arra is ki óhajtunk térni, hogy az adott helyen őrzött iratanyaghoz a kutató miként tud a legkönnyebben hozzáférni. Ezzel a gyakorlati tanáccsal tájékoztató jegyzékünk felhasználhatóságát kívánjuk a lehető legnagyobb mértékben elősegíteni. Az ismertetett levéltári anyag nagyrészt a szénbányák államosításáig (1946. január l-ig) terjedő időszakot érinti, csupán egy őrzési hely vonatkozásában tekintünk el ettől az időhatártól ismertetve az államosítást követő másfél évtized bizonyos forrásait is. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy ismertető jegyzékünk összeállításánál elsősorban azokat a forrásokat kívántuk kiemelten bemutatni, amelyek a XIX. század utolsó 240