Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Molnár Pál: A Nógrád megyei bányamunkásság kialakulásának, harcának és életmódjának néhány kérdése a XIX. században

A társulat — csakúgy mint az egészségügyi és szociális vonatkozásban — igyekezett gondoskodni, ha nem is olyan mélységben, mint a község másik nagy vállalata a Rima az új, felnövekvő munkásnemzedék neveléséről. Ezért a legintenzívebben a társulat kezelésében lévő iskola működtetéséről gondoskodott. 1871—1875-ig a Luby-féle (később Jankovich — MP.) kastélyban helyezték el a tanulókat, majd ezt követően a kolóniákban épített bányaiskolában folyt a tanítás. Az iskolaépítéssel, fenntartással, szemléltető eszközökkel és tanszemélyzet dotálásával kapcsolatos költségeket a vállalat magára vállalta. A tanítás azonban nem volt ingyenes. A 70-es években havi 50 krajcár volt a tandíj. A tanítás kezdetben szlovákul, németül folyt, s csak később tértek át — a munkásság összetételében bekövetkezett változás következtében — a magyar nyelvű oktatásra. Az iskolai oktatás keretében a kötelezően előírt tantárgyak tanításán túl mélyebben foglalkoztak földrajzi, földtani, mértani ismeretek elsajátításával, amely közvetve hozzájárult a szakmára való felkészítéshez is. Nem gondoskodott a vállalat viszont a felnőttek kulturálódásáról, művelődéséről. A bányamunkások így a kocsmákban, vendéglőkben kerestek szórakozási lehetőséget. A bányászok közösségi megnyilvánulásának talán két primitív jele volt: a bányászok védőszentjének Prokop-napjának megünneplése minden év július 4-én. Ezen a napon általában munkaszüneti nap is volt. A másik jeles dátum a farsangi mulatság idejére esett. E két, akkor jelesnek tartott ünnepen a társulat csekély létszámú fúvószenekara is fellépett. A munkásművelődés egyéb formáiról — az e területen folyó gyűjtő és kutatómunka lemaradása következtében — adataink nincsenek. Feltehetően a munkások körében nemzeti és nemzetiségi hovatartozástól függően tájjellegű öntevékeny kulturális tevékenység folyhatott, s szokásaikat, viseleti kultúrájukat az új körülmények között hosszú ideig megtartották.

68 JEGYZETEK 1 Salgótarján története. Salgótarján 1972. Szerkesztő: Szabó Béla. Fejezetcím: A nagyipar születése. Szerző: Szabó Bélt 99—103 old. (A továbbiakban Salgótarján története) 2 Nógrád megye története II. 1849—1919. Salgótarján, 1969. Szerkesztő: Balogh Sándor. Fejezetcím: A megye tőkés iparának kialakulása és fejlődése. Szerző: Szabó Béla 127—153. old. (A továbbiakban Nógrád megye története II.) ; Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi bányászatának története 1868—1943; Andreics János: A salgótarjáni szénbányászat ismertetése, Bányászati Kohászati Lapok, 1894. 3 Salgótarján története 99—103 old. 4 Nógrád megye története II. 127—153 old. 5 Nógrád megyei Levéltár. Munkásnyilvántartó könyv. Munkásfelvételi segédnapló. Salgótarján Kőszénbánya Rt. (A továbbiakban Munkásnyilvántartó könyv). 6 Ugyanott 7 Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum Adattára 1631/74. Kézirat. Dr. Gajzágó Aladár: A salgótarjáni medence ipara 8 Munkásnyilvántartó könyv 9 Dzsida József i.m. 37. old. 10 Nógrád megyei Levéltár BKTB/VI. 11 Vojtovszky János bányásznyugdíjas szóbeli közlése alapján 12 Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum Adattára: Dr. Belitzky János: Salgótarján első bányamunkásai 1848—1862. Kézirat 13 Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum Adattára 1631—74. Kézirat. Dr. Gajzágó Aladár: A salgótarjáni medence ipara 235