Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

A Pajtáskertekben levő istállók száma az 1960-as évek elejétől kezdett rohamosan csökkent ,mert a ló és szarvasmarha-állomány hiányában elvesztették funkciójukat. Garázsnak, fáskamrának alakították át az istállókat, régi bútorok, használatból kiszorult egyéb tárgyiak tárolóhelyévé váltak. Az új lakóházakhoz már nem építettek istállót. (8. ábra) Fészer A századfordulótól vált elterjedtebbé. Korábban csak néhány gazdának volt a pajta kert felöli oldalához ragasztva egy kisméretű fész.er A pelyvát tartották benne. A kőfalú, félereszes tetejű fészerek alapterülete a 3X3 métert ritkán haladta meg. A téli hónapokban alatta vágták a szecskát az állatoknak, nyáron kosarakat, mezőgazdasági eszközöket tartottak benne. Kívül-belül ezt is beflapasztották, fehérre meszelték. Kisméretű deszka ajtaját, ha nem voltak a kertben, lakattal zárva tartották. Kerítés A telkek kerítettsége nem a lakóházak folyamatos építésével alakult ki a Pajtáskertekben. A visszaemlékezések szerint itt a telkek mindig körül voltak kerítve, hogy az ott levő széna és szalmakazlakat megvédjék az állatoktol. A második világháborúig két kerítés típust használtak: kő, fűzfavesszőből, vagy karóból font kerítést. A kőkerítést a nagyobb gazdák ugyan olyan méretű és minőségű kőből rakatták mint a pajtát és istállót. Magassága 150—180 cm között váltakozott, hogy ne lehessen belátni a kertbe. (10. ábra) \ Kőkerítés 199