Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

Lakóház a mögötte húzódó dombbal a beltelek hossza 50—80 méter között váltakozott. Ezen az oldalon nyugatról kelet felé hosszabbodnak a telkek. Éppen e földrajzi adottságok miatt az utca északi oldalán a lakóházaknak zártabb elrendezése alakult ki. Az utca déli oldalán az épületek elhelyezése jóval szabadabb, egy beltelken — a családok számának növekedésével — több lakóházat találhatunk. A község 1867. évi térképén is már az épületeknek ezt az elrendezési módját figyelhetjük meg. Az ekkor készült iratokból azt is megállapíthatjuk, hogy az utca északi oldalán levő szűkebb telkeken többségében zsellérek laktak. A déli oldalon zsellérházzal csak a település szélén találkozhatunk. A patak két oldalán helyezkedtek el a kertek. Rendszeresen művelték, kendert, káposztát, krumplit, babot vetettek bele, de termést ritkán vittek innen haza a gyakori áradások miatt. A lakóházak északi oldalán végighúzódó Kas-Zagyva patakot 1967-ben széles, mély mederbe terelték, ezzel kiöintését véglegesen megakadályozták, a kétoldalán elhelyezkedő kerteket füves ligetté alakították át, szilva, alma és más gyümölcsfákkal sűrűn beültetve. A lakóházzal azonos telekre a disznóólak kerültek. Elhelyezésüknek kialakult rendje nem volt, „kinek hol volt hely, oda építette." A tyúkok szálláshelyét a disznóól padlásán képezték ki. Pajtát», istállót erre a telekre nem építettek, azokat a falu északi részén levő második beltelken, a Pajtáskertekben helyezték el. PAJTÁSKERTEK Fekvése A Pajitáskertek a falutól északra, a Tar-Nagybárkány közötti országút két oldalán, viszonylag sík területen helyezkedtek el. A falusiak Pajtáskerteknek, vagy Pajtasornak nevezték. Az országút déli oldalán 187