Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban

folt, ha nem sikerül jól kimosni. Amikor hirtelen, munka közben jelentkeztek a fájások, előfordult, hogy még a kendő is a fején maradt, csak szoknyáit vették le róla. Tiszta ruhát nem váltottak, mondván, hogy úgyis ki kell mosni utána. 4.2. Hamarosan megérkezett a „gólyainéni" (bába), elmaradhatatlan, nagy táskájával. Addigra meleg víznek kellett lenni, hogy megmoshassa a kezét. Emlékezet szerint a köldökzsinór elvágásához szükséges ollót, és elkötésére való szatyingot készítette csak ki az asztalra. Majd felkötötte a viaszosvászonból készült melles-kötényét; a 20-as évekig csak egyszerű, fehér vászonkötény volt rajta. Melegvizes ronggyal lemosdatta alulról az anyát és megvizsgálta: „megtapogatta, megnézte, hogy jól fekszik-e a gyerek". Elterjedt nézet szerint könnyebb a szülés, ha az asszonyt sétáltatják, ameddig lehet. Figyelmeztették, hogy ne beszéljen, ne kiabáljon, mert attól „kimegy belőle az erő". A szülés módjáról azt tartják: „Kinek hogy kívánja a test, úgy születyi meg a gyereket"; „Mindenki ott szülét, ahová kívánkozott. Ahogy érizte, hogy könnyebb". Leggyakrabban fekve szültek, de a két világháború iközött is volt példa &.z állva szülésre: „Akkor dézsa fölött szültek. Ügy kellett tartani kettőnek az asszonyt, a lepedőt meg alatta. A dézsa azér' vót, hogy a vér ki ne fusson a fődre. A lepedő meg, hogy le ne essen a gyerek". Volt, aki az ágy végébe kapaszkodott közben, úgy tartotta magát. Máskor egy székre ültették rá az asszonyt, a bába pedig előtte egy gyalogszékein ülve várta ;a gyereket.

88 A szülés lefolyásában ténylegesen csak a bába segített. A többi résztvevő, utasításai szerint szorgoskodott körülötte, s támogatták, vigasztalták, biztatgatták a szülőasszonyt. A bábák tevékenységéről többféleképpen nyilatkoztak, feltételezhetően egyénileg, vagy esetenként különböző megoldásaik, módszereik voltak. Az adatok egy része szerint, „mennyomdosta az asszony hasát, hogy jobban menjen". Mások arra emlékeznek, hogy csak odakönyökölt az asszony mellé az ágyra, és félkézzel simogatta a hasát. Ezen eljárást laz adatközlőik jobbnak tartották, mert a hagyomány szerint nem szabad siettetni a szülést, ki kell nyugodtan várni, amíg magától „kigyön a gyerek". A legtöbb bába megértő, kedves volt az asszonnyal, de emlegetnek olyat is, aki nemegyszer gorombáskodott és durva tréfákat engedett meg magának. Amikor már kellett, hogy a szülőasszony „adja az erőt", valaki megfogta a kezét, hogy szorítsa jó erősen. A bába óvatosan tartotta az újszülött fejét, s ha már a válla is kinn volt, csitította az asszonyt, hogy „most már csak lassan, tartogasd az erőt, nehogy megszakadjon benned valami". Nehéz szülés esetén több eljárást emlegetnek. Leggyakrabban forró víz fölött „párították" az asszonyt. Ráültették a dézsára, vagy csak fölé állitották, miivel a hosszú szoknya alatt úgyis bent marad a gőz. Sokak szerint fokozta a hatást a vízbe hintett szénapernye. Voltak, akik a meleg ülőfürdőt tartották ilyenkor eredményesnek. A bába is legtöbb helyen egyetértett azzial, hogy 1-2 pohár pálinka, rum jót tesz, mert „erősíti" az asszonyt, sokat azonban nem tanácsos inni. Arra nem emlékeznek, hogy ilyenkor befűtötték volna nyáron is; zárak kinyitásáról csomók megoldásáról sem tudnak. A vajúdó nő megrázása a szülés megkönnyítése céljából, szintén nem volt szokásban. 166