Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban
a fiatalok közül többen nem tartják már be, noha az idősebbek „komoly feddésben" részesítik őket ezért. A bába naponta kétszer meglátogatja a házat, ellátván az újszülöttet, s ha kell, az anyát is „megkeni". Feladatai közé tartozik végül, hogy a gyermekágy időszakát lezáró avatáson részt vegyen. Az asszony innen hazaérve szétbontja lepedőkkel elkerített ágyát, mivel a gonoszok hatalmának ideje lejárt, s azonnal hozzálát szokásos teendőihez. 46 Néhány évvel később készültek REGULY Antal feljegyzései az Ipoly felső szakasza könnyekén fekvő községekben. A vajúdó nőt a kamrában ,,lyukasszékre" (állóka) ültetik, s két oldalról támogatják. A szülést, a pap előtt felesküdött bába irányítja. A „fekő" (fekvő-, gyermekágyas asszony) egy hétig marad ágyban, de utána is csak a ház körüli teendőket végzi addig, amíg avatásra nem megy a templomba, „hol a pap beavatja és megszenteli". Ez első szülés után 4, a többi gyermeknél 3 hétre történik. 47 A század utolsó negyedéből származó megfigyeléseit írja le a Szécsényben élő PINTÉR Sándor, minden bizonnyal elsősorban lakóhelye környékét véve alapul. Az általa rajzolt kép jóval derűsebb, mint az előzőek. Szerinte a terhes asszonyt nemcsak a család, hanem az idegenek is nagy figyelemmel, gondoskodással veszik körül. A születés ,,sátoros ünnep", ami számos előkészülettel jár. Kimeszelik a házat, s az előre elkészített, ártó hatalmak ellen biztosítottnak vélt ,,sátoros" ágyban hozza világra gyermekét az anya. A férjnek semmi szerepe nincs ilyenkor. A „hangulatosságra" törekvő, szépirodalmias stílus miatt nem tisztázható egyértelműen, hogy ki készíti el az ágyat, kik vannak jelen a szülésnél. Az avatás egy hétre történik: az ünneplőbe öltözött anya a bába kíséretében templomba megy gyermekét bemutatni. 48 Néhány elszórt hiedelemadat megjelenésétől eltekintve, 49 a következő leírás a BOROVSZKY szerkesztette monográfia-sorozat Nógrád megyei kötetében olvasható. 50 Szerzője, FARKAS Pál (a balassagyarmati főgimnázium tanára) a XX. század eleji szokásokról tudósít. Lakodalom alkalmával a fiatal pár termékenysége, majd terhesség alatt a születendő gyermek érdekében végzett, néhány preventív mágikus eljárás leírása után, ő is említi, hogy az állapotos asszony változatlanul kiveszi részét a munkából. Leírja, hogyan készítik el az első szobában a „sátort" (a gyermekágyas fekhelyét), amibe szülés után fektetik az anyát. Nézete szerint e szokás a gyermeket védi a szemmelverés, elváltás ellen. 51 Egyszerre szólnék NYÁRY Albert publikációiról, amelyek jobbára Nógrád megyei tapasztalatain alapulnak. Két korai dolgozatában nem sok idekapcsolódó anyagot találunk. Mihálygergén és Pilinyben a század elején kevés a gyermek, ennek okát a szerző nem a gyermekáldás korlátozásában látja, hanem a nagyarányú gyermekhalandóságiban. így a családok örülnek a gyermekáldásnak. 52 Egyetlen hiedelmet még említ Pilinyből a születéssel kapcsolatosan. 53 Nagyobb területről származó megfigyelései alapján arra a következtetésre jut, hogy a palócoknál ismeretlen még az egyke-rendszer. Feltűnik viszont neki az a jelenség, hogy minél szegényebb a község, annál több gyermek születik. 54 Számunkra „A palóc arnya és gyermeke" című, 1931-ben megjelent tanulmánya jelentősebb, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a fiatalasszony első gyermeke megszületésétől számít ténylegesen a férj családjába tarto151
