Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Barabás Jenő

egyik témakörben a palóckutatásoktól függetlenül, esetleg ezek keretében már számottevő vizsgálatok folytak. Kivételt képez talán az antropológia területe, ahol csak minimális előmunkálatokkal rendelkeztünk, ezért e körben szükség volt egy igen jelentős, alapozó munkára, ami — hála Henkey Gyula buzgó és kövekezetes vizsgálati tevékenységének — igen jelentős és számos részfeltárást hozott. Ezekkel a módszeresen folytatott helyi antropológiai vizsgálatokkal igen komoly bázis jött létre, ha nem is az igényelt mértékben, ahogy az antropológusok szerették volna, de nagyobbára embertani vonatkozásokban is megteremtődött tehát az összegezésnek legalább a minimális alapja. A vizsgálatok részproblémáiról, eredményeiről, méretéről, jellegéről nem kívánok szólni, ezt Henkey Gyula bizonyára pontosabban végzi majd el. Amennyire minmiálisak voltak az antropológiai fejezet előzményei, annyira viszonylag legkedvezőbb az előmunkálatok helyzete a nyelvjáráskutatás területén. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kész anyag áll rendelkezésre, még azt sem, hogy az anyagföltárás kellően egyenletes és átfogó. A kedvezőbb helyzet csak viszonylagos. Nehézségek, megoldandó feladatok itt is bőven akadnak, de ezek inkább az összegezésnél jelentkező mérlegelendő arány és hangsúlyproblémák, mint anyagfeltárási gondok. A másik négy fejezet helyzetét én közbülső állapotúnak vélem: mindegyik körben jóval jelentősebb mértékben állnak rendelkezésre előmunkálatok mint az antropológiában, de ezek szintje egyik esetben sem éri el a nyelvjárási vizsgálat intenzitását. A négy közül a legkedvezőbb helyzetben mégis a település-szerkezeti vizsgálatok vannak, ahol legalább Heves megye területén Bakó Ferenc publikációi, személyes ismeretei igen szilárd bázist jelentenek az összegzés számára, bár sajnos ezek a jó alapok a vizsgálati területnek a felét sem teszik ki. A palóckutatás során kiadott földerítő kérdőívek válaszai bizonyára némileg kiegyensúlyozzák a helyzetet, de úgy hiszem az egyenetlenséget nem szüntetitk meg egészen. Mégsem ebben a körülményben látom a fejezet megírásának fő nehézségét, hanem a településkutatás általános problematikájának kidolgozatlanságában, a tipológia kialakulatlanságában. Prinz Gyula 1922. évi összegzése és rendszerezése igazán nem tekinthető kielégítő alapnak ma, s az ide vonatkozó legújabb publikációban Körmendi Klára és Kulcsár Viktor rendszerezései is a maguk igen komplikált terjedelmükkel legfeljebb néhány gondolat felvetésével segíthetnek, bár ugyanakkor vitára is késztetnek; amennyiben Körmendi erősen eltúlozza a megosztott település jelentőségét. (Lásd A változó falu с nemrég megjelent kötetet.) Még ha Nógrád megye viszonylatában sikerülne is átnézni az egész történeti térképanyagot, akkor is hogyan vállalkozhat egy lokális vizsgálat országos érvényű tipológia kidolgozására. Ez bizonyára jelent nehézséget, bár egyben a feladat szépségét és horderejét is jelzi. A néprajzi településvizsgálat központi témája kétségtelenül a megosztott, kétbeltelkes település, s e téren — megítélésem szerint — nagyjából egyenletes ismeretek állnak a palóc területeken rendelkezésünkre. De a további szempontok, részletek, így az udvartípusok, a lakóház és utca viszonya, az úthálózat rendszere, nem is beszélve a határ dülő-szisztémája köréről-, korántsem ilyen kedvezőek az előzmények. Valahogy fordított a helyzet a gazdaságföldrajzi kutatások körében; itt a különféle statisztikai felvételek, gazdaságföldrajzi összegzések, tematikus monográfiák, térképek, stb. tehát az áttekintő jellegű anyagban kedvezőbb helyzetet teremtenek, viszont gyengébben állunk a lokális feldogozásokkal. Alap14