Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

Nem nézett nagy őseimre, S azoktul vett címeremre, Deli ékes termetemre, A földhöz vére. Addig ostromlá testemet, Fájdalmakkal tetteimet, Még elrontá életemet, S már földbe temet. Most nem ad keresményimből Útravalót kincseimből, Nevezetes gyöngyeimből, Föl (fül?) függőimből. Megfosztott engem házamtól, Fényes úri palotámtól, Fiaim és leányimtóu, Más rokonimtól. Hitvesem szíve fájdalmát Nem hallgatja nagy siralmát, Siralmától vett ártalmat, Nagy aggodalmát. Mi haszna a ruházatnak, Arany, hímzett virágoknak, Gazdagon vetett ágyaknak, Mind megrothadnak. Hogyha tétetnek valami, A testem alá akármi, Csak annyit ér, mint a semmi, A föld emészti. Magam is eltemettetem, Rothadás alá vettetem, Formátlan lesz egész testem, Mert bűnbe estem. Ez legyen tehát kérésem: Magzatim, párom, édesem, Nálatok emlékezetem Maradjon nékem. Isten előtt énérettem, Mert gyarló edény vétettem, Esedeztek, hogy lelkem Élhessen mennyben. 137