Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

megállapítást még azzal, hogy az irányítás főleg a nők, az asszonyok kezében van, ami ennek a tevékenységnek további hangsúlyt ad.

108 Bizonyos szokáselemek mai életképességét az eddigieken túl az is indokolja, hogy a halottak nagyobb része is az idősebb korosztályhoiz tartozott az utótahi évtizedekben, akiknek kortársai meg is kívánták a tradicionális szokásminták betartását. Az őirhalmi néprajzi csoportnak a temetkezési szokásokban megnyilvánuló konzervatív magatartását külső hatások is irányították. Ezek között a legfontosabb a katolikus egyház szerepe. A magyar nyelvű liturgia bevezetésével az egyház a maga területén történelmi jelentőségű újításra vállalkozott, amely kétségtelenül közelebb vitte a materialista eszmék hatása alatt tőle fokozatosan elforduló tömegekhez. Igaz, hogy átmenetileg a megszokott latin szövegek elhagyása csalódást okozott, de ennek elmúltával a lakosság továbbra is ragaszkodott a temetési szertartáson az egyház részvételéhez. A liturgia megújulása, így az egyház szerepének megerősödéséhez, tehát a konzervatív magatartás fennmaradásához vezetett. Ez egyik magyarázata annak, hogy falvaink egyikében sem tartottak még társadalmi temetést. Amint láttuk, egyes politikai vagy társadalmi személyiségek temetésén a megemlékező beszédeket az egyházi szertartás mellett mondták el. Az egyházi szertartású temetkezés megmaradását azonban főként az indokolja, hogy a falusi lakosság egyelőre más lehetőséget nem is ismer, tehát nincs módja a régi szokásokat ezen a téren megváltoztatni. A társadalmi ünnepséget szervező irodák működése falura még — legalábbis ezen a tájon — nem terjedt ki és a halottak kiterítését szolgáló ravatalozó is csak most épült meg, eddig még nem vették használatba. Ilyen körülmények között a materialista eszmék a gyakorlatban nem érvényesülhettek, nem szólva arról, hogy a mai falu túl közel van még a posztfeudális élet és kultúrminták korszakához, amikor az egyén még hagyományosabb magatartási kötöttségekben élt. Az élet és kultúra bármilyen sok területén mutatható ugyan ki a konzervatívizmus jelenléte és hatása, témánk, a temetkezési szokások harmincöt éves ciklusára mégis az alakulás, a változás a jellemző. Amíg fentebb egyes szokáselemek megmaradását állapíthattuk meg, most meg kell Jegyeznünk, hogy ezek egy része nem változatlanul vészelte át ezt az időszakot. Az 1940-es szokásegyütteshez viszonyítva a változás négy fázisáról beszélhetünk. Ezek: a teljes elmúlás, a gyengülés, az .erősödés és a megújulás. Ezek a jelenségek hozzátartoznak a szokás élettanához, amint ezt az egész emberi társadalom története során megfigyelték. Az a megállapítás, hogy a szokás valamilyen korban keletkezik, alakul, elveszti jelentőségét, majd elhal,

109 a temetkezési szokásokra csak részben vonatkoztatható. Maga a szokás funkciója örökkévaló — része az emberi sorsnak —, de egyes elemei valóban változhatnak, sőt, jelentősen változnak is. Az őirhalmi szokáselemek egy részéről, bármilyen kis rész is ez, megállapíthattuk, hogy a kutatási ciklus folyamán elhalt. A folyamat szemléltetésére felhozható példák magyarázatai utalnak az egyes jieienségek elmúlását előidéző okokra is. Néhány szokáselem eltűnésének egyik lehetséges magyarázata a belső fejlődés, aminek közelebbi indítékait nem ismerjük. Ilyen a ravatalállítás szokásának megszűnése annyira, hogy annak hagyományos nevét már nem is ismerik, vagy ilyen a halál beáll124