Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban
Elmondta Lajtos Julis 19 éves varbai asszony az ura, Kovács János temetésen. A következő szöveget egy hugyagi asszony siratójából vettük ki. Egyrészt azért, mert Varbón ezt, mint „nagyon szép" siratást emlegetik, másrészt pedig azért, mert a lélekhit rendkívül jellegzetes kövületeit foglalja keretbe. Ennek az öregasszonynak fiatal, eladó lánya halt meg hirtelen. Öt siratta így: ,,Lyányom, lyányom, Ilonkám, Elmehetsz má, Felöltözhetsz má Legdrágább ruhádba. Be van téve ceruza is, Koperta is, papír is, Írhatsz, amikor akarsz. Gyere haza, ajtó ablak nyitva lesz, Kedves lyányom, Ilonkám..." Amíg a halottat kiviszik a temetőbe, addig rendbehozzák a házat a torra. A hidegágy szalmáját messze a háztól, a kertben eltüzelik. 7 '* Temetés alatt rokon „suhancok" segítenek a harangozónak a harangot húzni. Örhalomban temetésre sohasem harangozik a harangozó. Sokszor a családból valaki, máskor felfogadnak egy gyereket, vagy egy beteget. Örhalomban asszonynak háromszor állítanak s a negyedikre viszik ki. Embernek négyszer és az ötödikre viszik ki. Varbón mind a két esetben eggyel csökken a szám. Felnőtteknek nagy haranggal, gyerekeknek kicsivel. Egy-egy harangzás fél órát tart, s Varbón esetenként 60 fillér, örhalomban 90 fillér az ára. Ahogy a halottas menet kiér a temetőbe, a gyászoló közönség egy része — akiknek „sajnos" halottjuk van — odamegy annak a sírjához, és ott imádkozik. A temető „partnál" van és a halottakat úgy kell eltemetni, hogy „kifelé fővel", tehát arccal a falu felé fordult helyzetben feküdjenek. A kolerajárvány idején (kb. 1870-es) Hugyagon úgy temettek el egy halottat, hogy fordított irányban feküdt, mint a többi. Azért tették ezt így, hogy megálljon a vész. Mikor a sírásók behantolják a gödröt, a közeli rokonok a koporsóra borulva, keservesen siratnak. Aki fél a halottól, rögöt dob a sírba. Pedig „nem jó a sírba rögöt dobni, mert akármilyen kicsi is az, a halottnak igen nehéz lesz." 75 Ha már a sírdombot is megcsinálták, leszúrják a keresztet és ráteszik a „koszorókat" Örhalomban a koszorút rászögezik a koporsóra és beleteszik a sírba. 76 Mindenesetre ez a régebbi szokás, az előbbi csak újabban hódit. Koszorút inkább sak fiatalnak vesznek. Öregnek csak akkor, ha „nagy módos". Ma városban veszik a koszorút, de régebben maguk csinálták „bublykábó" („az, ami felfolyik a fára és fehér virágja van"), „téli ződbő" (borostyán), vagy krizanténból. A kész sír mindkét oldalára a sírásó kapanyéllel keresztet vág és ezt mondja: „Aggy Uram, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjen neki. Nyugodjon békében, Jézus, Mária szent neviben". Mielőtt pedig eljönnének, az egész rokonság háromszor körüljárja a sírt és mindenki megcsókolja a keresztet. 77 Ha már megásták a sírt, de a hozzátartozók mást gondoltak és új helyen akarnak sut } ásatni, nem szabad az előbbi sírt betemetni, mert aki behúzza, meghal. 109
