Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban
A koporsót beviszik az első házba és hosszában a mestergerenda alá teszik két, vagy három székre. Az öltöztető asszony egy bögre szentelt vizet vesz a kezébe és fejénél, derekánál, lábánál keresztalakban meghinti a halottat a ravatalon. Közben ezt mondja: ,,Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, ammen". Mielőtt betennék a koporsóba, meg kell füstölni a test új lakóházát. Ezért az öltöztető asszony cserépre ,,izgót" tesz (parazsat), arra „tömént" és beállítja a koporsó közepébe. A forgácsot két oldalra széjjeltúrja, hogy meg ne gyulladjon. Azután ráteszik a fedelet és 4-5 percig rajta hagyják. 63 Ha sikerült így a koporsót megtisztítani a gonoszoktól, újra elegyengeti benne a „gyállást" és beleteszi a szemfedelet. Általában a test alá szokta tenni. De ha „keskenyke", akkor fölébe borítja. Ilyenkor a fejénél és a lábánál kereszt alakban ollóval kinyírja, hogy „tudjon majd menni benne". A századforduló idején, mikor még nem volt a mai értelemben vett szemfedő, egy három szeles ,,pamuk" lepedőt használtak a koporsó leterítésére. Ez vagy tiszta fehér volt, csipke bevarrással a szélén, vagy olyan, amit a fejhez eső részen színes (piros-kék) szövésminta díszített. 6 ^ A ravatalra, közvetlenül a holttest alá egy erősebb lepedőt szoktak teríteni. Mikor két férfi be akarja tenni a halottat a koporsóba, ennek a lepedőnek a két szélét fogják meg és úgy emelik be. 6> A koporsó a mestergerenda alatt van. Jól meg kell rostálni azokat a tárgyakat, amiket bele akarnak tenni a koporsóba. 06 Vasat nem szabad, gyűrűt, aranyláncot pedig nem szoktak beletenni. Az elsőnek kultikus, a másiknak kettőnek materiális oka van. A feje alá nem szabad „tollút" adni, a párnáját tehát „gyallásval" tömik ki. 67 Viszont vannak tárgyak és eszközök, amiket szinte kötelező a halott mellé adni. Beleteszik az állkötőt, melléje, mert „nem jó, ha itthon van" Azonkívül vele adnak mindent, amire csak a túlvilági életben szüksége lehet: zsebkendőt, kalapot, szemüveget, imakönyvet, olvasót, egy fél liter pálinkát (ha szerette a megboldogult), volt olyan eset, hogy puskát (mert szeretett vadászni), fiataloknak pedig rozmaringot is. 68 A halott kezét imára kulcsolják. 69 Ha felkészítették a halottat a nagy útra, leveszik a „fejeleket" a „hidegagyról" és a koporsót ráemelik a leterített ravatalra. Ariint elérkezett a temetés ideje, fogják a koporsót és ha az időjárás engedi, kiviszik az udvarra. ~Mikor kivitték, azonnal ajtót, ablakot nyitnak azért, hogy „a lélek el tudjon menni a sok nép között és ha akar, vissza tudjon jönni". Ha nem szerették az elhunytat, örülnek, hogy már viszik. Annak nem nyitják ki (Hugyag). 70 Az udvaron a következőképp szoktak elhelyezkedni. A pap asztalától két oldalra vannak a „lobogók". Általában négyet szoktak vinni. A lobogót asszonynak asszony viszi, embernek ember. 71 A gyászszertartás alatt a közeli rokonok a koporsóra borulva hangosan sírnak. A szertartást a kántor búcsúztatója fejezi be. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy a kántor szépen „bócsóztasson". A legszegényebb sem sajnálja érte a pénzt, különösen „sajnos" halottnál. A búcsúztatóban első szokott lenni a halott életpárja. Utána jönnek a rokonok a következő sorrendben: első fia, menye, második fia, menye; első fiától való unokája; bátyja; sógora. Ha még élnének a szülei, azok mindjárt a párja után következnek. 72 A holttestet csak a legritkább esetben kocsin, majdnem mindig szentmihálylován viszik ki a temetőbe. 7 ' 3 A halottvivőket a temetést megelőző 107
