Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Kakuk József

' 1937 után — mivel a budapesti 'kapcsolat után ar~C3ehszlovák elvtársakkal is megszakadt az összeköttetés — a párt gyakorlati tevékenysége, a mozgalmak, akciók szervezése lekerült a napirendről. A párt kerületi bizottsága s ennek következtében a sejfek is, Öntevékenységre voltak utalva. Ebben az időben inkább az eszmei-politikai neveiőmunka képezte a párt alapvető tevékenységét. A párt tagjai és a hozzájuk legközelebb álló szimpatizánsok előadásokat hallgattak a baglyasi, gusztávi hegyekben, erdőkben. Szervezett a párt eszperantó nyelvtanfolyamot is. Ennek azonban nem elsősorban a nyelvtanulás volt a lényege és jelentősége, hanem fedőszervként működött a kommunista mozgalom számára. Hasonló fedőszerv szerepet töltött be az antialkoholista mozgalom is.(32) A párt tagjai bármennyire is követték az illegális pártmunkára vonatkozó utasításokat, a nagyszámú baglyasalji csendőrőrs 1938. írzeptember 27-én kimutatást készített az őrskörletben lakó veszélyes és nemkívánatos egyénekről. A 19 felsorolt név között található Kakuk József, Kakuk Ferenc és Sulyok András bányászok neve is. Hollós őrsparancsnok megjegyzésben még azt is feltüntette, hogy a fenti személyek kommunista gyanúsak.(33) Kakuk Józsefet ez a csendőri jelentés bányásznak tünteti fel, holott börtönből való szabadulása után sehol nem kapott munkát. Szülei nyugdíja, testvérei keresete biztosította számára a megélhetést. Életének utolsó éveiben a börtönben szerzett betegsége, a csendőri kínvallatások és üldözések erősen megrongálták egészségi állapotát. Mikor járása nehezebb lett, akkor leányához költözött Gusztáv-aknára. Életének utolsó öt hónapjából egy hónapot Losoncon töltött kórházban, ahol csak helyet kapott az irgalmas nővéreknél, de kezelést nem. Gusztáv-aknán halt meg 1940. március 15-én. Temetésén a sok elvtárson, baráton és ismerősön kívül egy ismeretlen férfi is megjelent piros szegfűcsokorral. (Valószínű, hogy a KMP megbízottja volt.) Természetesen a csendőrség is „képviseltette" magát két személlyel. Kakuk József középmagas, sovány testalkatú barna férfi volt. Csendes, megfontolt, jól képzett, jó szervező és irányító képességgel rendelkezett. Szerette az embereket, mindenkihez barátságos volt, így őt is szerették. Tisztelte az időseket, különösen szerette a fiatalokat s végtelenül türelmes volt velük. Szeretett olvasni, szinte rajongott a jó könyvért. A rendszeres önképzés, olvasás, a politika iránti érdeklődése, a hazai és a nemzetközi helyzet ismerése, a külföldi kommunistákkal tartott kapcsolata tette lehetővé, hogy előbbre is látott közvetlen munkatársainál. Kortársai is határozott, képzett, következetes kommunistának ismerték, aki mindig tudta, hogy hová kell állítani, vagy átcsoportosítani az erőket. Haláláig tántoríthatatlanul ragaszkodott a kommunizmus eszméjéhez és kitartott mellette a kínzások és szenvedések közepette is. 273