Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Leblancné, Kelemen Mária: Adalékok a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, adózási kérdéseihez

mint 5 1/2 millió a zsoldpénz. A rézforintosok mint értékérmepén­zek kerültek forgalomba. De kezdettől nem forgott olyan értékkel, mint az ezüstpénz. A kereskedők az ércet, a nemesfémet, s nem a névértéket tekintették irányadónak. Ezért nem fogadták el az ezüst­pénzzel egyenlő névértékben. Nem volt a rézpénznek körforgása sem. Rákóczi minden törekvése ellenére a rézpénz értéke egyre csökkent; 1704—1705-ben segítséget jelentett a kuruc államnak, de 1707-ben már senki sem fogadta el. 1707-ben újabb mennyiséget nem veretnek. Meglévők devalválását, lepecsételését (60 %-os) ha­tározták el az ónodi országgyűlésen. De a lepecsételt rézpénznek sem volt értéke. Arany, ezüst pénz pedig oly kevés volt az országban, hogy abból a katonák fizetését nem lehetett biztosítani. (36) A lakosságnak árukkal való ellátása érdekében „limitálták" elő­ször Rákóczi 1704-es, majd 1706-os rendeletére az egyes vármegyék a maguk területén a mezőgazdasági termékek és iparcikkek árát. Ez a vármegyék között nem egyidőben történt, aminek következménye részben nyerészkedés, részben a nyerészkedés nagyságának megfele­lő büntetés. (A nemesek vétkeit enyhébben bírálták.) (37) Kereske­dők, árusok a limitatiot nem tartják be, és áruikat csak ezüstpén­zen akarják adni. Rákóczi 1705. október utolsó napján nyílt rendelettel fordul Nóg­rád megyéhez. Tolmácsolja a rézpénz fontosságát, s közli, hogy egyes kereskedők rontják annak valorát azzal, hogy nem fogadják el, illet­ve saját árujukat igen drágán adják tovább. Mindenképpen egye­netlenséget szítanak tettükkel a hazafiak között. Utasít mindenkit — vezéri tekintélyénél fogva — a rézpénz elfogadására. Kötelezi a kereskedőket is e pénz használatára. (Áruikat vagy csak „fejér pén­zen", vagy cserealapon voltak hajlandók továbbadni.) Akik a réz­pénz használatát akadályozzák, azokat meg kell büntetni. Először ja­vaik 1/4 részét, aztán felét, aztán ingó, ingatlan javaik egészét kell elkobozni. Felhívja a vármegye figyelmét, hogy a rendelet nem is­merésére hivatkozva mentséget senki se várjon! A viceispánt és a városbírákat kötelezi a rendelet publikálására. Csáky István (országos fő commissarius) 1705. augusztus 22-én Féja Jánoshoz, Nógrád megye alispánjához írt levelében azt kéri: akadályozza meg a vármegye, hogy a marhakereskedők az ország kárára a határon kívül kereskedjenek! Állítsák meg tehát a megyén áthaladó kereskedőket, s értesítsék a legközelebbi commissáriust ! Ne érje kár a kereskedőket sem, de az országon belül vásárolják meg a marhákat. Rákóczi 1706. február 6-án árszabályozás és a pénz for­galmának ügyében fordul a vármegyéhez. Sok a panasz a lakosság részéről az árak állandó emelkedése miatt. Javasolja, hogy az 1659. évi 71. te. értelmében megszabott árakat tartsák be! A commissa­riusok közöljék a lakossággal a limitált áruk lajstromát. Egyazon ér­téke legyen a rézpénznek és a fejér pénznek, (fizetésre, zálogkivál­tásra egyaránt). Mivel az aranypénz váltásában semmi bizonyos va­lor nincs megállapítva, ki-ki akarata szerint emeli értékét, ezért el­rendeli, hogy „minden egyes aranynak ötödfél rhenes forint legyen a valósága." (38) 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom