Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi állama és Nógrád vármegye

1. Nógrád vármegye nevében Ráday Pál Nógrád és Hont vármegyék jegyzője és Kajali Pál alispán 1703 október második felében jelent meg II. Rákóczi Ferenc tokaji táborában. Azóta is sok fejtörést okozott a történetíróknak, hogy mi történhetett a tokaji várat ostromzár alatt tartó kuruc táborban a nógrádi nemesek, követek és a tiszaháti felkelésből már országos szabadságharccá bontakozó szabadságharc élén álló, családi múltja és birodalmi hercegi címe révén fejedelemnek tisztelt Rákóczi között. Annál is inkább, mert a fejedelem Kajali Pált csaknem azonnal valami eddig ki nem derített megbízással Máramarosba küldi, Ráday Pált pedig maga mellett tartja és hamarosan olyan országos feladatokkal látja el, amelyekkel eddig inkább csak főurakat tiszteltek meg. Pedig mindketten nehezen adták rá a fejüket, hogy Rákóczi táborába menjenek. A Haditanács kívánságára Gács várába zárkóztak Török András alispánnal, Darvas Ferenccel a vármegye egykori szolgabírájávai és más tekintélyes nemesekkel együtt, s keményen állták a kurucok ostromlásait. Hiába írta be a várba szeptember 5-én Kis Ferenc főhadnagy: ,,Ugy vagyon tudtunkra, hogy kegyelmetek Rákóczi Ferenc urunk eő nagysága vitézeinek engedelmeskedni akar, mivelhogy halljuk Kegyelmeteknek szép engedelmességét, mi is nem idegenittyük országunknak böcsületes lakósit és nemesit, hanem az kik velünk jó fundamentum által megegyeznek, mi is nem tatárok vagyunk, hanem igaz keresztények." Miként számíthatott azonban sikerre az egyszerű kuruc vitéz, mikor Bercsényi Miklós levele is süket fülekre talált: „Valóban bánom, hogy értem Kegyelmeteknek nemcsak várban való szállását, hanem ellenségeskedéshez való kész ülésit is, holott assecurálom Kegyelmedet, hogy Isten oly fundamentummal való dologhoz segítette hazánkot, nem győz örvendeni, az ki megértette . . . tiszta szívvel kérem Kegyelmedet... ne rontsák magokat s ne tegyék magok jószágát célul, mert senkinek nem fogja Kegyelmetek tulajdoníthatni, ha ennyi nemes vármegyéknek példájával is nem accomodálja Kegyelmetek az Méltóságos Fejedelem pátensihez magát és nem fog örülni, mint igaz magyar hazája szabadulásának. Ezeket mint régi barátodtul, ved jó néven ->- fejezi be; levelét gróf Bercsényi Miklós, aki Kajali Pálnak mint „régi jó akaró szolgája" írja alá nevét. Mindhiába, Rákóczi riaményi pátense, sok nemest meggyőzött már, de a nógrádiak elzárkóztak. Gácson remekül kiépített tájékoztató rendszer működött, tudták, hogy a kuruc csapatok lendületesen törnek előre, felszabadultak à bányavárosok és sok vármegye hűséget esküdött. Kajali Pál azonban ázt is tudta, hogy a vármegye hatalmas népi mozgalom színtere ezekben a hetekben, s mint írja ,,már a szegénységh is igen szófogadatlankodni kezdett, úgy hogy ezentúl jobbágyainknak sem fogunk parancsolhatni, csak mégh azok is ellenünk ne támadnának." Ezért maradt eredménytelen Géczy Zsigmond próbálkozása is. Pedig őt Losoncról Kajali jól ismerte, s Thököly egykori kapitánya már Rákóczi tokaji táborát is megjárta, mikor szeptember 23-án szívét-lelkét kitéve, sőt a nógrádi nemesség nyakassága miatt ugyancsak szomorú Rákóczi üzenetét is beleszőve soraiba megírta a rábeszélő levelét: „Istenemmel 40