Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Mezey Barna: Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában (1703. június 6–1705. szept. 12.)

vonta azt, hogy önálló intézkedéseket tehetett, bár tovább élt az a szokás is, hogy a fejedelem nevében adjanak ki aktusokat. A törvénycikkekben burkoltan benne foglaltatik, hogy a szenátus a fejedelmi hatalom ellensúlyozásaként állíttatott fel. Ez némiképp azt jelenti, hogy ha feltétlenül szükséges lenne, Rákóczi pátenseivel hasonló rangú végzést hozhat. A Gazdasági Tanács az alárendelt gazdasági szervek irányában utasítási jogot kapott. Ezzel párhuzamosan a fejedelmi aktusok súlya csökkent: pl. Rákóczi panaszkodik a Consilium Oeconomicumra, mert nem hajtja végre utasításait, s e szervtől nem tudja kikényszeríteni akaratának végrehajtását. Egy azonban bizonyos: azzal, hogy a fejedelem jogszabályalkotási jogát és hatáskörét törvénybe foglalták, egy, a pillanatnyi erőviszonyok által befolyásolt hatalomnál erősebb" bázisra támaszkodhatott. Anélkül, hogy jogelméleti fejtegetésekbe bocsátkoznánk, vegyük szemügyre a Rákóczi-szabadságharc során keletkezett jogi normák sajátosságait. A norma — magatartásszabály. Egyelőre lényegtelen, hogy jogi-e, realizálódása mindenképpen valamiféle kényszerhez kötött. Az állam kialakulása előtt e kényszer közvetlenül a közösség, közvetve a természeti-társadalmi viszonyok képében jelentkezett. Hogyan? Szabó Imre a jogalkalmazásról írva fejtette ki: ,,. . . a társadalmi viszonyok bizonyos átalakítását végzi el. Ez azt jelenti, hogy meghatározott társadalmi viszonyokat politikai viszonyokká alakít, pontosabban és együttesen politikai-jogiakká". Mi a jog? Az uralkodó osztály létfeltételei által meghatározott, állami akaratot kifejező normarendszer. A meghatározás nem teljes, most azonban nekünk elegendő. Ha e két meghatározást visszaredukáljuk: a társadalmi normák meghatározói a társadalmi-gazdasági viszonyok. A normák létrejötte szükségszerűség: a termelési viszonyok által kikényszerített folyamat. Az osztálynélküli társadalmakban a kényszerítő erő a közösség egészét kezében tartó természeti környezet, az osztálytársadalomban az uralkodó osztály akaratát irányító anyagi élet feltételei, Ezek csak közvetetten jelentkeznek: a közösség kollektív fellépése, illetve az állam osztályakaratot kifejező jogalkotó-alkalmazó kényszertevékenységén keresztül. Miért is volt szükség e kitérőre? Mert egész végig a Rákóczi-szabadságharc történetében lényeges kérdésként merül fel a kényszerítés, a kényszer alkalmazása eszközeinek problémája. A jogelmélet meghatározása szerint a jogi norma elemei a következők: általánosság, ismételtség, hipotetikus szerkezet és szankció. Röviden definiálva: általános annyiban, amennyiben a társadalom szélesebb körére nézve tartalmaz magatartási szabályokat. Az ismétlődés azt fejezi ki, mennyiben kötelez e norma ismétlődő helyzetekben azonos magatartásra. A hipotetikus szerkezet röviden abban fogható meg, hogy az előírt magatartás követését bizonyos feltételekhez kötik. A szankció — a megsértése esetére jogkövetkezményeket tartalmaz. Ha most a norma legszembetűnőbb sajátosságait tekintjük: a jogszabály általában tartalmaz mind rendelkezést, mind szankciót. A rendelkezéstől függően lehet a norma megengedő, tiltó, parancsoló. Ez a felosztás a jogszabálytanban általánosan elfogadott. 30