Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Dévényi István: Csohány Kálmán

egység elsősorban vizuális hatásokra épül. Ezért van, hogy alkotásainál mindig el tudja kerülni a direktség veszélyét. Számára a dolgok csak kellő érzelmi, indulati feszültség hatására lépnek elő, mint kifejezendő problémák, és ennek az érzelmi, indulati feszültségnek mindig a mű egészére jellemző meghatározó nyoma marad. A témának látványszerű felfogása alapkarakteréhez tartozik. Spekulatív képzőművészeti kommentárt sohasem fűz a megértés teljesebbé tételéhez, a kompozíció a stílus régiójába emelve szabadnak, természetesnek és közvetlennek hat. Ezért kell a nézőnek mindig ugyanazt, a mű struktúrájának megfelelő utat bejárni a befogadásánál. A látvány teljes érzékelésétől az érzelmi hatás befogadásán át, csak a kompozíciós rendszer szervező funkciójának megértése után juthatunk el oda, hogy a jelkép értelmét feltárhassuk, mert Csohánynál sohasem cél a tartalomnak a szimbolizmus titkot sejtető módján való kifejtése, hanem csak eszköz a műalkotás egészének összetettebbé tételére, és a műalkotás különböző rétegeiben rejlő mondanivaló kifejtésére. Távol áll tőle a jelképalkotásnak a szimbolizmus felé haladó tudatos következetessége. Ezért van, hogy ha az angyal-motívumot vizsgáljuk, az eddigiektől eltérő tapasztalatokat vonhatunk le. Az angyal, ha nem is mindig ugyanúgy, de mindig közel azonos jelentés hordozójaként jelenik me% lapjain. A keresztény mitológiában az angyalok, szerepüket tekintve, az isteni szándék, vagy akarat megvalósítói, és mint ilyenek — a vallásos tematikájú ábrázolásokon —, tulajdonságaik és tetteik, a bukott angyalokat kivéve — erkölcsi megítélés alá nem esnek, mert mindig a jó nevében cselekednek. A profán tartalmú műveken, ha meg is szabadulnak attól a kötöttségtől, hogy lényükön kívül álló erők nevében gyakorolják hatalmukat, szerepüknek a jórossz küzdésében általában pozitív részvétele a döntő. Csohánynál úgy módosul az angyalok megjelenítése, hogy cselekedeteik milyensége fontossá válik, és egyedül ez lényeges a mű egészének megértése szempontjából. Mert az ő, gyakran kardos angyalai, ha nem is éppen égi, de mindenképpen a Hatalom képviselői és mint ilyenek, az emberre nem feltétlenül jót hoznak. így fogalmazza ezt meg Csohány Kálmán egy interjúban a Látogatás-című rézkarccal kapcsolatban: ,,A karddal mindig ítélkezni szoktak és vagdalózni, akkor is, ha angyal tartja a kezében. Az angyal is olyan, mint az emberek. Az elfogultság és tévedés égen és földön egyforma." Az ítélet című rézkarcon is, az emberpár fölött lebegő angyal az ítélet állandó jelenlétét is fenyegető voltát reprezentálja. Gyakori az angyaloknak, mint a halál angyalának megjelenése, de ezzel olyan problémakörhöz érkeztünk, amelynek bemutatása az előbbitől eltérő módszert követel. Csohány Kálmán mindenkit érintő problémákból táplálkozó, egyéni érzelmeket tükröző lapjai, a veszélyeztetett kor számára emlékeivel, példáival, de még kétségeivel is az önmagát meglelt művész biztonságával nyújt kezet, az emberségre vágyó, és saját énjét is megvalósulni látó befogadó felé. A sorssal szemben talán csak egyszer nem tud hitével ellenállást tanúsítani, amikor saját testének és vé307