Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Kerényi Ferenc: Lisznyai Kálmán és a palóc „kelmeiség”

Kerényi Ferenc: Lisznyai Kálmán és a palóc „kelmeiség" „Ujabb időkben csak elvétve esik szó Lisznyairól és a forradalom után való provincialista költészet képviselőiről. Régi íróink halála alkalmával a hírlapokban itt-ott felelevenítenek a még élő kortársak egyes apróságokat életéből s ezzel aztán ki is merítve a vele való foglalkozás." Bányai Elemér írta ezeket a sorokat, irodalmi nevén Zuboly, (1) Ady Endre majdani eszmetársa és lelkes terjesztője, akinek elestét az első világháborúban a költő verssel siratta. Annak a nemzedéknek a tagja, amely — emberöltőnyire a kiegyezéstől, karnyújtásnyira a milleneumtól — patika mérlegre tette a XIX. század irodalmi hagyományait; értékeket, elődöket, tanulságokat keresve Lisznyai nemzedékének költői hagyatékaiban. Azóta újabb 75 esztendő telt el, Lisznyai és iskolája a frissebb irodalmi ismeretektől a felsőoktatási anyagba szorult vissza, s vajon kinek jutott volna eszébe 1973-ban, Petőfi Sándor és Madách Imre másfélszázados ünnepén, a velük egy évben született nemzedéktársat hozzájuk akár egyetlen mondattal is kapcsolni? Hogyan értékeljük viszont Petőfi állítólagos kijelentését („A Lisznyaiéhoz hasonló verseket szeretnék írni!") és azt a furcsa irodalmi helyzetet az 1850-es években, amikor Erdélyi János, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc elítélő kritikáival szemben a Palóc dalok két kiadásának hatezres példányszáma tartott a közönség szemében egyensúlyt? Szépliteratúrai véletlenről, szemfényvesztésről avagy tömeges ízlésficamról van itt szó? Netán az átlagolvasó maradéktalan kiszolgálásáról? Nem, Lisznyai Kálmán esetében nem kerülhet sor perújrafelvételre, feledettsége indokolt. A szembeszökő ellentmondások és kérdőjelek azonban lehetőséget adnak arra, hogy negyven évre terjedett életének (1823—1863) kapcsán, sőt ürügyén a reformkori és a Világos utáni irodalmi élet számos érdekes, de ritkán emlegetett problémáját vizsgáljuk. A felvilágosodás és a reformkor palóc-képéről A Lisznyait az irodalomba bocsájtó tájegység, a Palócföld népének" históriája mindmáig történészek és néprajzkutatók kedvelt, de még ki nem merített tárgya. Legújabban a kérdésről Belitzky János, illetve Kosa László szólt összefoglaló igénnyel. (2) Számunkra a palóc őstörténet mítoszából most az a közfelfogás fontos, amely Lisznyai fellépését elősegítette, népszerűségét megalapozta. A XVIII. század nagy művelődéstörténeti felfedezése, Anonymus Gestájának meglelése (1746) után a névtelen jegyző volt 281