Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Kakuk József

többségét egy általános bányászsztrájk mellett. A párt célja az volt, hogy a bányamunkásság követeléseinek — 15%-os béremelés — élére állva, megerősítse szervezetei politikai befolyását és megalkossa a bányamunkások forradalmi szerveinek alapját, az akna- és aknaközi bizottságokat. (11) A losonci konferencia után a nógrádi bányász kommunisták eleget téve a konferencia határozatának, készültek az 1929 novemberére tervezett bányászkongresszusra. Kakuk József, Pothornik József, Hován József és Eppich Ede járták a szénmedencéket, hogy kapcsolatot teremtsenek osztályharcos bányászokkal, és egységes álláspontot alakítsanak ki a tervezett kongresszussal kapcsolatosan. Felkeresték Tatabánya, Pilisvörösvár, Pécs bányászait, ismertették velük terveiket. (12) A salgótarjáni szénmedence kommunistái a helyzetet alaposan elemezve, tömegkapcsolataikat bővítve, politikailag, eszmeileg és szervezetileg is készültek az 1929. novemberi nagy összecsapásra a jobboldali szociáldemokratákkal. Ennek érdekében s a csehszlovák kommunisták segítése folytán már 1928-ban megkezdték a hét végi — vasárnapi — iskolákat Losoncon, ahol a bányász párttagok különböző társadalompolitikai és időszerű kérdésekről hallgattak előadásokat. A tanfolyam illegális volt, mégis kiszivárgott annak népszerűsége. A Népszava 1929. március 6-i száma erről így írt: „Hónapok óta folyik a salgótarjáni kerületben egy különös szervezkedés, amelyet már megindulásánál gyanús jelenségek kísértek és, amely főleg a baglyasaljai telep munkásai között igyekezett híveket szerezni. Ennek a propagandának a szolgálatában túlnyomórészt fiatalkorú munkások állottak, akik igen mozgékonyak és nemcsak a baglyasalji telepet, hanem az egész salgótarjáni kerületet bejárták, mindenütt hangoztatva a közismert bolsevista jelszavakat. Megállapítottuk ugyancsak, hogy ebből a medencéből többeket a losonci és füleki bolsevista propaganda tanfolyamokon külön erre az agitációra kiképeztek és később is erről a két helyről kaptak utasítást, miként kell a bányamunkások tömegeit „forradalmasítani" .. . (13) Az ország bányatelepeinek felkeresése, az agitációs és propagandamunka, az írásos agitatív anyag eljutott a nagyobb bányatelepekre, így pl. a salgótarjáni medence bányamunkássága — mely akkor nagyjából kommunista befolyás alatt állott — felhívást intézett a szervezett és szervezetlen bányamunkásokhoz. Ebben a röpiratban kinyilatkoztatja, hogy az osztályharcos bányamunkások már nem fogadják el az opportunista politikát, és ellenállás nélkül nem tűrik a bányák bérdiktatúráját. Hangoztatják, hogy a baloldali osztályharcos munkások nem akarnak tovább nyomorogni, éhbérért dolgozni, nem tűrik tovább az árulók, az osztályharcos bányamunkásság ellenségeinek a garázdálkodását, „Osztályharcos szervezetté kell tennünk a Bányamunkás Szövetséget!" Felszólítja a bányamunkásokat, hogy készüljenek a novemberi kongresszusra, a bányász szakszervezet jobboldali vezetőivel való leszámolásra, a jövő nagy bérharcaira.(14) 270