Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Mezey Barna: Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában (1703. június 6–1705. szept. 12.)

I A fejedelmi pátensek — tartalmi szempontokból — az alábbi csoportokra oszthatók: a) a felkelés kiszélesítését célzók, így a brezani pátens (1703. máj. 6.), a naményi pátens, 1703. július 18-án, vagy pl. az 1704. évi vallási rendelet stb. b) a közrend megszilárdítására irányulok (pl. az 1703. szept. 15. és 19-én kiadott, kóborlók és garázdák elleni pátensek) c) a hadseregszervezést segítő Edictum Militare (1703. szép. 9.) a vetési pátens (1703. szept. 28.), vagy az amnesztiarendelet (1703. dec. 30.). Persze ezek között számos átfedés található, a besorolás a rendeletek fő tartalmán, irányán alapul. A feudális kor egyik legfontosabb jogforrásának tekinthető a privilégium. A lex specialis derogat generali elv szellemében szívesen alkalmazták szerte a feudális világban e jogszabályfajtát. A privilégium (kiváltságlevél) két csoportot képez: a privilégium generale és a privilégium specile csoportjait; az első esetben bizonyos közösségnek, a másodikban pedig személyeknek adományozták. A fejedelem privilégiumleveleit elsősorban jobbágyaival kapcsolatban bocsátotta ki: ezek főként azért voltak jelentősek, mert a szabadságharc kezdetén megígért jobbágyfelszabadításra valamiféle módozatot kellett találni. Az, hogy teljes jobbágyfelszabadításról essen szó — épp a nemzeti összefogás, a nemeseknek táborában tartása miatt is —, lehetetlen volt. Viszont a jobbágyok várták a fegyveres harcért ígért könnyítéseket. így Rákóczi és a jobbágyok vezetői is a privilégiumlevél keretében biztosítható hajdúszabadság, vagy a manumissió intézményében keresték a megoldást. Az egyéni felszabadításnak két típusát alkalmazta a fejedelem: a manumissiót és a litterae armales adományozását. így kb. 20 jobbágyot manumittált, főként hadi érdemeikért és összesen talán hét armálist állíttatott ki, általában birtokadomány nélkül. Gyakoriak voltak a kiváltságok enyhébb változatai, a „mentesítések". Ilyenkor Rákóczi kivételt engedett az általános kötelezettségeken, s engedélyezte, hogy valaki nyomós okból ne vonuljon be katonának, vagy ne fizessen adót, esetleg csökkentette a terheit. Emlékirataiban igen nagyra értékelte az erdélyi fejedelemnek hajdútelepítő tevékenységét, s amikor tehette, ő maga is alkalmazta e módszert. Nemcsak egyes települések kapták meg a kiváltságot (pl. Tarpa, Diószeg, Gönc, Simóntornya stb.), hanem a nemzetiségekkel közösen alakított konföderáció koncepciója érdekében a rácoknak is felajánlotta, hogy „minden rác városok, amelyek most hazánk szabadsága mellett fegyvert fognak, valamint más hajdú városok, oly szabadsággal fognak élni". Ugyanígy Tordai Ferencnek adott utasításában utalt arra, hogy egységesen ígérheti a borsodi községeknek a hajdú-szabadságot, ha bizonyos, hogy ezáltal a szabadságharc oldalára állanak. A kiváltságlevelek, privilégiumok két fő indokból jöttek létre: a) az uralkodó így szerzett magának híveket ; b) az uralkodó osztály egyes tagjai, ill. csoportjai kényszerítették ki tőle a kiváltságokat. 25