Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Mezey Barna: Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában (1703. június 6–1705. szept. 12.)

I A fejedelmi pátensek — tartalmi szempontokból — az alábbi cso­portokra oszthatók: a) a felkelés kiszélesítését célzók, így a brezani pátens (1703. máj. 6.), a naményi pátens, 1703. július 18-án, vagy pl. az 1704. évi vallá­si rendelet stb. b) a közrend megszilárdítására irányulok (pl. az 1703. szept. 15. és 19-én kiadott, kóborlók és garázdák elleni pátensek) c) a hadseregszervezést segítő Edictum Militare (1703. szép. 9.) a vetési pátens (1703. szept. 28.), vagy az amnesztiarendelet (1703. dec. 30.). Persze ezek között számos átfedés található, a besorolás a rende­letek fő tartalmán, irányán alapul. A feudális kor egyik legfontosabb jogforrásának tekinthető a pri­vilégium. A lex specialis derogat generali elv szellemében szívesen alkalmazták szerte a feudális világban e jogszabályfajtát. A privilé­gium (kiváltságlevél) két csoportot képez: a privilégium generale és a privilégium specile csoportjait; az első esetben bizonyos közösség­nek, a másodikban pedig személyeknek adományozták. A fejedelem privilégiumleveleit elsősorban jobbágyaival kapcso­latban bocsátotta ki: ezek főként azért voltak jelentősek, mert a sza­badságharc kezdetén megígért jobbágyfelszabadításra valamiféle módozatot kellett találni. Az, hogy teljes jobbágyfelszabadításról essen szó — épp a nemzeti összefogás, a nemeseknek táborában tar­tása miatt is —, lehetetlen volt. Viszont a jobbágyok várták a fegy­veres harcért ígért könnyítéseket. így Rákóczi és a jobbágyok ve­zetői is a privilégiumlevél keretében biztosítható hajdúszabadság, vagy a manumissió intézményében keresték a megoldást. Az egyéni felszabadításnak két típusát alkalmazta a fejedelem: a manumissiót és a litterae armales adományozását. így kb. 20 jobbágyot manumittált, főként hadi érdemeikért és összesen talán hét armálist állíttatott ki, általában birtokadomány nélkül. Gyakoriak voltak a kiváltságok enyhébb változatai, a „men­tesítések". Ilyenkor Rákóczi kivételt engedett az általános kötelezett­ségeken, s engedélyezte, hogy valaki nyomós okból ne vonuljon be katonának, vagy ne fizessen adót, esetleg csökkentette a terheit. Em­lékirataiban igen nagyra értékelte az erdélyi fejedelemnek hajdúte­lepítő tevékenységét, s amikor tehette, ő maga is alkalmazta e mód­szert. Nemcsak egyes települések kapták meg a kiváltságot (pl. Tar­pa, Diószeg, Gönc, Simóntornya stb.), hanem a nemzetiségekkel kö­zösen alakított konföderáció koncepciója érdekében a rácoknak is felajánlotta, hogy „minden rác városok, amelyek most hazánk sza­badsága mellett fegyvert fognak, valamint más hajdú városok, oly szabadsággal fognak élni". Ugyanígy Tordai Ferencnek adott utasításában utalt arra, hogy egységesen ígérheti a borsodi községeknek a hajdú-szabadságot, ha bizonyos, hogy ezáltal a szabadságharc oldalára állanak. A kiváltságlevelek, privilégiumok két fő indokból jöttek létre: a) az uralkodó így szerzett magának híveket ; b) az uralkodó osztály egyes tagjai, ill. csoportjai kényszerítették ki tőle a kiváltságokat. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom