Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Hopp Lajos: A szécsényi konföderáció és a lengyel példa

Hopp Lajos hozzászólása A szécsényi konföderáció és a „lengyel" példa 1705 szeptemberében, a szécsényi vár romjai alatti mezőn, az ún. Borjúpáston zajlott le az a kuruc országgyűlés, amelyen az első kí­sérlet történt a Rákóczi-fölkelés ideiglenes politikai szervezetének, a kuruc állam formájának meghatározására. Rákóczi emlékezete sze­rint a lengyelországi alkotmányos viszonyokat jól ismerő Bercsényi ajánlotta, hogy a rendek ,,a szabadságukért élő-haló lengyelek pél­dájára szövetkezzenek egymással". Az emlékíró így emlékezik vissza erre a magyar feudális rendi méltóságokat mélyen érintő esemény­re: „Bercsényi gróf ennek az indítványnak támogatására hosszú be­szédet mondott, de kimutatta, hogy azoknak, akik főnököt akarnak választani, elsősorban saját magukat kell minősíteniük." Arra hivat­kozva, hogy az egész ország támogatását élvező gyűlésen számos ran­gos méltóság nem lehetett jelen, továbbá minthogy a császár béke­ajánlatot tett, s kijelentette, hogy orvosolni akarja a nemzet pana­szait, „nem lenne helyénvaló királyválasztásba fogni". S folytatja: „így hát nem lehet jobbat cselekedni, mint a lengyelek példáját és szokásait követni, mivel ez a nemzet szabad, és féltékenyen őrzi sza­badságát." S itt a szónok nyomán, a konföderációs forma előnyeit taglalja: „Náluk semmi sem gyakoribb, minthogy kölcsönös eskü­véssel szövetkeznek, főnököt (chef) választanak és annak vezetése alatt állítják helyre megsértett szabadságukat. Ö tehát azt hiszi, hogy a szövetkezett rendeknek ez a minősége nagyon jól megfelel­het a mi szándékunknak, de a Marsall cím, amelyet a lengyelek ál­talában főnöküknek adnak, nem felel meg sem születésemnek, sem erdélyi fejedelemségemnek." JErre a Bercsényi beszédét helyeslő gyű­lés bizottságot nevezett ki mind a négy rendből, hogy kidolgozzák és indítványozzák, „milyen megfelelő minőséget lehetne adni a meg­választandó főnöknek". A nézeteltéréseket kerülendő, a fejedelem még Bercsényi javaslata előtt elhagyta a tanácskozást, s így módjá­ban volt az ezt követő kihallgatáson „a rendek méltóságát nem sértő válasz" kigondolására: „Erre én azt feleltem, hogy a szövetkezett rendek minősége véleményem szerint nagyon megfelel a mi helyze­tünknek, tekintettel kül- és bel viszonyainkra ; és azt hiszem, hogy a megválasztandó főnöknek olyan címet kell viselnie, mely inkább miniszteri minőséget fejezzen ki, nem pedig a rendek uráét, és szük­séges mellé adni bizonyos számú tanácsot, szenátori minőségben . ..". Végül megegyeztek abban, hogy „a főnök címe az ország nyelvének szellemében olyan fejedelmet jelöljön, aki vezérel, jobban mondva a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmét, amit a latin Dux szóval jelöl". Az emlékíró itt említi meg, hogy a szövetkezés három példá­nya közül az egyik lepecsételt és a követek által aláírt okmányt Lengyelország prímása levéltárában helyezték el. Az évtized távlatából emlékező fejedelem a nemzet bizalmának tulajdonítja, hogy a szécsényi gyűlés „korlátlan hatalommal" bíz­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom