Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Hopp Lajos: A szécsényi konföderáció és a lengyel példa

Hopp Lajos hozzászólása A szécsényi konföderáció és a „lengyel" példa 1705 szeptemberében, a szécsényi vár romjai alatti mezőn, az ún. Borjúpáston zajlott le az a kuruc országgyűlés, amelyen az első kísérlet történt a Rákóczi-fölkelés ideiglenes politikai szervezetének, a kuruc állam formájának meghatározására. Rákóczi emlékezete szerint a lengyelországi alkotmányos viszonyokat jól ismerő Bercsényi ajánlotta, hogy a rendek ,,a szabadságukért élő-haló lengyelek példájára szövetkezzenek egymással". Az emlékíró így emlékezik vissza erre a magyar feudális rendi méltóságokat mélyen érintő eseményre: „Bercsényi gróf ennek az indítványnak támogatására hosszú beszédet mondott, de kimutatta, hogy azoknak, akik főnököt akarnak választani, elsősorban saját magukat kell minősíteniük." Arra hivatkozva, hogy az egész ország támogatását élvező gyűlésen számos rangos méltóság nem lehetett jelen, továbbá minthogy a császár békeajánlatot tett, s kijelentette, hogy orvosolni akarja a nemzet panaszait, „nem lenne helyénvaló királyválasztásba fogni". S folytatja: „így hát nem lehet jobbat cselekedni, mint a lengyelek példáját és szokásait követni, mivel ez a nemzet szabad, és féltékenyen őrzi szabadságát." S itt a szónok nyomán, a konföderációs forma előnyeit taglalja: „Náluk semmi sem gyakoribb, minthogy kölcsönös esküvéssel szövetkeznek, főnököt (chef) választanak és annak vezetése alatt állítják helyre megsértett szabadságukat. Ö tehát azt hiszi, hogy a szövetkezett rendeknek ez a minősége nagyon jól megfelelhet a mi szándékunknak, de a Marsall cím, amelyet a lengyelek általában főnöküknek adnak, nem felel meg sem születésemnek, sem erdélyi fejedelemségemnek." JErre a Bercsényi beszédét helyeslő gyűlés bizottságot nevezett ki mind a négy rendből, hogy kidolgozzák és indítványozzák, „milyen megfelelő minőséget lehetne adni a megválasztandó főnöknek". A nézeteltéréseket kerülendő, a fejedelem még Bercsényi javaslata előtt elhagyta a tanácskozást, s így módjában volt az ezt követő kihallgatáson „a rendek méltóságát nem sértő válasz" kigondolására: „Erre én azt feleltem, hogy a szövetkezett rendek minősége véleményem szerint nagyon megfelel a mi helyzetünknek, tekintettel kül- és bel viszonyainkra ; és azt hiszem, hogy a megválasztandó főnöknek olyan címet kell viselnie, mely inkább miniszteri minőséget fejezzen ki, nem pedig a rendek uráét, és szükséges mellé adni bizonyos számú tanácsot, szenátori minőségben . ..". Végül megegyeztek abban, hogy „a főnök címe az ország nyelvének szellemében olyan fejedelmet jelöljön, aki vezérel, jobban mondva a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmét, amit a latin Dux szóval jelöl". Az emlékíró itt említi meg, hogy a szövetkezés három példánya közül az egyik lepecsételt és a követek által aláírt okmányt Lengyelország prímása levéltárában helyezték el. Az évtized távlatából emlékező fejedelem a nemzet bizalmának tulajdonítja, hogy a szécsényi gyűlés „korlátlan hatalommal" bíz19