Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

vármegyéről készült (tehát a december végén felszabadított szobi járás adatait is tartalmazta) megállapításai hűen tükrözik a mai Nógrád megye felszabadulás utáni helyzetét. (209) A nyilasok által szított háborús hisztéria következtében a megyé­ből mintegy 2500—3000 ember menekült el, és ezek közül 1945. jú­nius 30-ig mintegy 1000 még nem ,tért vissza, A faji okokból és po­litikai meggyőződésük miatt elhurcoltak, és a különböző haláltá­borokba deportáltak száma megközelítette az 11000 főt, akik közül alig 4000 maradt életben és tért haza otthonába. Mintegy 500— 600 főre tehető az egyéb háborús cselekmények következtében meg­haltak száma, és így a megye emberéletben elszenvedett vesztesé­ge 8—9000 volt, a megye összlakosságának mintegy 4—4,5 száza­léka. (210) A felszabadítást megelőzően, illetve a felszabadítási harcok során a megye 58 községét és városát érte légitámadás, közülük kettőt több mint tízszer. A földi harcoktól szenvedett községek és városok szá­ma meghaladta a 80-at, és bár ezeknek közel fele csupán egy-két napig volt hadszíntér, a harcok során a megye lakóházainak 20 szá­zaléka (7000 lakás) megsérült. (211) Az Építés és Közmunkaügyi Mi­nisztérium Balassagyarmatot és a megye járásait „rombolt"-nak nyilvánította. (212) A hadműveletek során a megye közellátási helyzete aggasztó volt. Az élet megindítását ugyanakkor rendkívül megnehezítette, hogy a közlekedés a megyében szinte teljesen megbénult. A felszabadulás időpontjában az akkori megye mintegy 1000 km-nyi úthálózata si­ralmas állapotban volt. A harcok következtében a főutak — de még a kisebb jelentőségű mellékutak is — járhatatlanná váltak. Egyes útszakaszokat mesterségesen szántottak fel, máshol úgyszólván 100 méterenként bomba és aknatölcsérek szaggatták fel az úttestet. A hidak nagyrészét a visszavonuló németek megrongálták és a leg­fontosabbakat — mintegy 90-et — felrobbantották. Egyik községből a másikba közúti járművel egyáltalán nem, de sok esetben gyalo­gosan is nehezen lehetett eljutni. Az utak, szántóföldek és erdők te­le voltak gépkocsi, harckocsi és ágyúroncsokkal, telepített, vagy csak szabadon otthagyptt aknákkal, szétszórt lövedékekkel. (213) Súlyosbította a közlekedési helyzetet, hogy a visszavonuló fasiszta romboló különítmények a vasúti talpfákat vandál módon felszag­gatták, a távíró oszlopokat kidöntötték, a vasúti mozdony és ko­csiparkot elrabolták, lehetetlenné téve a vasúti közlekedést és szál­lítást. (214) Nem is annyira a felszabadulással együtt járó harci események, mint inkább a megszálló német csapatok semmit sem kímélő rom­bolásai, és a menekülésüket megelőző rablás végtelenül nagy káro­kat okozott az akkor a megye iparát jelentő salgótarjáni iparme­dence bányáiban, és gyáraiban is. Az üzemek leszerelése és nyugatra hurcolása lényegében már 1944 közepén megkezdődött. A hadiüzemekké nyilvánított gyárak mun­166

Next

/
Oldalképek
Tartalom