Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)
Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása
Déméndnél törték át a védelmet és estig 32 km-t megtéve, már аз első hadműveleti napon elfoglalták Lévát, ezután Nagykálnál menetből átkeltek a Garamon és betörtek a Kisalföldre. (186) December 22-én azonban váratlan fordulat történt. Kirchner tábornok Ipolyszakálas térségéből a 6., 8., 3. német és a 2. magyar páncéloshadosztállyal, mintegy 150—200 harckocsival és rohamlöveggel ellencsapást mért Ipolyság irányába, és a páncélos élek megközelítették Kistompát, Viskovcet, Bernecebarátit és Parassapusztát. Kistompánál azonban az átcsoportosításban levő Plijev csoport 4. gárda gépesített hadteste megállásra kényszerítette a német LVII. páncéloshadtest egységeit. Kirchner tábornok másnap harcbavetette az időközben beérkezett Szent László hadosztályt is, kitűzött célúkat — Ipolyság visszafoglalását — azonban 23-án sem tudták megvalósítani, sőt helyzetük kritikussá vált, mert balszárnyuk fedezetlen maradt. (187) Malinovszkij marsall felismerte a szovjet csapatok számára kedvező helyzetet, és nem is késett kihasználni azt. December 24-én este utasította Kravcsenko vezérezredest, hogy a 6. gárda harckocsi hadsereg biztosítsa magát a Garam felől, főerőivel pedig december 25-én 10 órakor mérjen csapást Esztergom általános irányban, és a 7. gárdahadsereggel együttműködve semmisítse meg az ellenséges erőket Ipolyszakállas körzetében, és tőle délnyugatra. Ezt követően erős előrevetett osztaggal vegyen birtokba átkelőhelyet a Dunán. (188) A parancs értelmében 25-én Kravcsenko hadtestei Léva térségéből déli irányban indították meg támadásukat, és az Ipoly és Garam völgyében heves küzdelem bontakozott ki. A németeknek számos ellencsapással 25-én ugyan még sikerült lassítani a szovjet páncélosok támadásának ütemét, másnap azonban az LVII. német páncélos hadtest helyzete már lehetetlenné vált. A 6. gárda harckocsi hadsereg egy erőteljes csapással a német hadtest hátába került, és az 5. gárda harckocsihadtest kijutott Kicsind térségébe. A 7. gárda-hadsereg magasabbegységei ugyanez alatt az idő alatt Ipolytölgyesnél átkeltek az Ipolyon, és harcok közben előnyomulva 26-án Esztergomtól északra elérték a Dunát, melynek túlpartján a 18. harckocsihadtest dandárai ugyanaznap elfoglalták Esztergomot. (189) A 2. és 3. Ukrán Front — egyidejűleg december 20-án megkezdett — összehangolt támadását tehát teljes siker koronázta. Kijutottak a Dunához, felvették a kapcsolatot, és kialakították a budapesti csoportosítás bekerítésének belső arcvonalát. Mindkét oldalon megkezdődhetett az elfoglalt terület teljes megtisztítása, és Buda, valamint Pest ostroma. (190) Kudarcba fulladt tehát a németek utolsó kísérlete is, hogy Nógrád megyébe benyomulva helyreállítsák az összeköttetést a 6. és 8. német hadsereg egységei között, sőt — mint az előző fejezetekből ismeretes — a szovjet csapatok a salgótarjáni iparmedencében, valamint a Salgótarján—szécsényi vonaltól északra fekvő területeken 160