Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

maradványait leváltja a 8. német vadász hadosztály egységeivel. Er­re azonban már nem jutott idő, a német csapatok helyzete ugyanis december 22-én tovább rosszabbodott. Az 57. lövészhadtest szovjet és román hadosztálya lendületes támadása következtében a nagy­mértékben dezorganizált 8. német vadászhadosztály csapatai felad­ták Pétervásárát, Mátrabaliát, Ivádot és a Nógrád megyei Doroghá­zát és Nádújfalut. (139) A 4. SS páncélgránátos hadosztály egységei pedig a 49. lövészhadtest nyomására Márkháza és Lúcfalva után ki­ürítették Vizslás és Kazár községeket. (140) Kisterenye ezekben a napokban — szemtanúk elmondása alapján — a Salgótarján felé visszavonuló, illetve a védelmi állásaikat el­foglaló német csapatok zajától volt hangos. A szovjet légihadsereg csatarepülői állandó bombázással zavarták az ellenség hadmozdu­latait. A lakosság a községtől északkeletre levő bányavágatokba rej­tőzött és ott várta be felszabadítását. A németek a szovjet csapatok támadását Maconka—Lengyend puszta irányából várták és védel­müket is itt erősítették meg legjobban. A szovjet csapatok ugyan­akkor egyszerre három irányból Szúpatak, Csengerháza, Kazár és Nagybátony irányából támadtak, és bár a németek — különösen a faluban — szívósan védték állásaikat, a bányatelep felől hátukba támadó egységek elől háztól-házig tartó utcai harcokban kénytele­nek voltak visszavonulni, és december 22-én felszabadult Kisterenye. A bányák mélyéről feljövő lakosság örömmel köszöntötte a szovjet csapatokat, amelyek a község felszabadításával lényegében befejez­ték a „Mátrai kiszögellés" felszámolását. (141) Az elért eredményeket az biztosította (és segítette), hogy decem­ber 20-án — a korábban elfoglalt terepszakaszról nyugati irány­ban támadásba lendültek a 27. hadsereg hadtestei is. A hadsereg főerői — a szovjet hadijelentés szerint (142) — már 20-án elfoglal­ták Rimaszombatot és Feledet, és támadásukat Fülek—Losonc irá­nyába vezették tovább. A hadsereg balszárnyán harcoló 35. lövész­hadtest hadosztályai ugyanakkor — a főerőkkel párhuzamosan tá­madva — 21-én elfoglalták Ozdot, Csokvaományt és Bélapátfal­vát. (142) A velük szemben védekező 15. német gyaloghadosztály Járdánháza-Borsodszentgyörgy; a 27. magyar gyaloghadosztály pe­dig Borsodnádasd—Tarnalelesz vonalában kísérelte meg helyreál­lítani a védelmet. (143) Az új védelmi vonal leküzdése a szovjet csa­patoknak egy napi harcába került, és a hadtest egységei december 22-én Bükkszenterzsébet—Zabar szakaszon már megközelítették a Tárnát. (144) A nyugat felé visszavonuló német csapattestek helyzetét rendkí­vül bizonytalanná tette, hogy a csatlakozó-szárnyon a 8. német va­dászhadosztály is gyors hátrálásban volt észak felé, és arcvonalát 22-én már Pétervására—Kisterenye közötti műút északi oldalára vonta vissza. Az ellenség kétségbeesett erőfeszítésekkel próbálta vé­delmének egységét fenntartani, vagy legalábbis lassítani a szovjet csapatok előnyomulásának ütemét, ez azonban a 3—5 harckocsival támogatott és zászlóajnyi erejű gyalogos egységek ellenlökései el­lenére sem sikerült, a harcok Salgótarján előterébe helyeződtek át. (145) 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom