Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

maradványait leváltja a 8. német vadász hadosztály egységeivel. Erre azonban már nem jutott idő, a német csapatok helyzete ugyanis december 22-én tovább rosszabbodott. Az 57. lövészhadtest szovjet és román hadosztálya lendületes támadása következtében a nagymértékben dezorganizált 8. német vadászhadosztály csapatai feladták Pétervásárát, Mátrabaliát, Ivádot és a Nógrád megyei Dorogházát és Nádújfalut. (139) A 4. SS páncélgránátos hadosztály egységei pedig a 49. lövészhadtest nyomására Márkháza és Lúcfalva után kiürítették Vizslás és Kazár községeket. (140) Kisterenye ezekben a napokban — szemtanúk elmondása alapján — a Salgótarján felé visszavonuló, illetve a védelmi állásaikat elfoglaló német csapatok zajától volt hangos. A szovjet légihadsereg csatarepülői állandó bombázással zavarták az ellenség hadmozdulatait. A lakosság a községtől északkeletre levő bányavágatokba rejtőzött és ott várta be felszabadítását. A németek a szovjet csapatok támadását Maconka—Lengyend puszta irányából várták és védelmüket is itt erősítették meg legjobban. A szovjet csapatok ugyanakkor egyszerre három irányból Szúpatak, Csengerháza, Kazár és Nagybátony irányából támadtak, és bár a németek — különösen a faluban — szívósan védték állásaikat, a bányatelep felől hátukba támadó egységek elől háztól-házig tartó utcai harcokban kénytelenek voltak visszavonulni, és december 22-én felszabadult Kisterenye. A bányák mélyéről feljövő lakosság örömmel köszöntötte a szovjet csapatokat, amelyek a község felszabadításával lényegében befejezték a „Mátrai kiszögellés" felszámolását. (141) Az elért eredményeket az biztosította (és segítette), hogy december 20-án — a korábban elfoglalt terepszakaszról nyugati irányban támadásba lendültek a 27. hadsereg hadtestei is. A hadsereg főerői — a szovjet hadijelentés szerint (142) — már 20-án elfoglalták Rimaszombatot és Feledet, és támadásukat Fülek—Losonc irányába vezették tovább. A hadsereg balszárnyán harcoló 35. lövészhadtest hadosztályai ugyanakkor — a főerőkkel párhuzamosan támadva — 21-én elfoglalták Ozdot, Csokvaományt és Bélapátfalvát. (142) A velük szemben védekező 15. német gyaloghadosztály Járdánháza-Borsodszentgyörgy; a 27. magyar gyaloghadosztály pedig Borsodnádasd—Tarnalelesz vonalában kísérelte meg helyreállítani a védelmet. (143) Az új védelmi vonal leküzdése a szovjet csapatoknak egy napi harcába került, és a hadtest egységei december 22-én Bükkszenterzsébet—Zabar szakaszon már megközelítették a Tárnát. (144) A nyugat felé visszavonuló német csapattestek helyzetét rendkívül bizonytalanná tette, hogy a csatlakozó-szárnyon a 8. német vadászhadosztály is gyors hátrálásban volt észak felé, és arcvonalát 22-én már Pétervására—Kisterenye közötti műút északi oldalára vonta vissza. Az ellenség kétségbeesett erőfeszítésekkel próbálta védelmének egységét fenntartani, vagy legalábbis lassítani a szovjet csapatok előnyomulásának ütemét, ez azonban a 3—5 harckocsival támogatott és zászlóajnyi erejű gyalogos egységek ellenlökései ellenére sem sikerült, a harcok Salgótarján előterébe helyeződtek át. (145) 148