Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

Eredménytelenül végződtek a 13-i harcok is, sőt az ellenségnek sikerült világos nappal Szécsénybe szállítani további hat tüzérosztályt. A védelem megerősödése ellenére a szovjet csapatok 14-én é? 15-én is elkeseredetten támadtak. Az eredmény csupán az volt, hogy a 15. gárda gépesített dandárnak a község délnyugati szélén sikerült mintegy 15 házat elfoglalnia, megtartani azonban nem tudták és az: ellenség sorozatos ellencsapásokkal estére kiszorította őket ezekből a házakból is. Az ellenséggel vívott küzdelem december 16-án is tovább folytatódott. Ekkor a front parancsnoka — értékelve a Szécsény körül kialakult bonyolult helyzetet — parancsot adott, hogy Plijev tábornok lovas-gépesített csoportját vonják ki az arcvonalból és állásait — az egyes hadosztályaival már az Ipoly partjáig felzárkózott — 53. hadsereg csapatai vegyék át, Plijev tábornok egységei pedig csoportosuljanak át a 6. gárda harckocsihadsereg mögé Ipolyszög—Kővár—Drégelypalánk körzetébe. (108) A főcsapásiránytói keletre, december 10—16 Mint az előzőekből kitűnik, Managarov altábornagy 53. hadserege négy hadosztályának december 5-én — tehát a főcsapással egyidőben — indított támadása korántsem volt olyan sikeres, mint a 6. gárda harckocsihadseregé. A németek a Mátra előtt húzódó „Karola vonal"-hoz csatlakozó reteszállásukat, amelynek áttörése a pásztói völgyön keresztül utat nyitott volna a szovjet csapatok előtt a zagyvavölgyi iparmedence és Salgótarján felé, a terep adta kedvező helyzetet kihasználva rendkívüli módon megerősítették. A harckocsi támogatás nélkül indított támadás — melynek eredményeként Malinovszkij marsall november 27-i parancsa értelmében az 53. hadsereg csapatainak az első nap Képes—Csecse—Bodony; a másodikon Luciny (Lúcfalva)—Herencsény—Szanda; a harmadik hadműveleti nap végéig pedig a Karancslapujtó—Szécsény— Balassagyarmat terepszakaszt kellett volna elérnie (109) — lényegében már az első napon elakadt, és bár a 49. lövész hadtest alegységei Szűcsi és Rózsaszentmárton között több helyen beékelődtek az ellenség védelmébe, a német vonalak áttörése nem sikerült. Csupán részleges sikereket hozott december 6-a is, amikor a 24. hadtest alegységei a reteszállás balszárnyán elfoglalták Lőrinci községet. Az arcvonal többi részén az előnyomulás igen lassú volt, sőt az ellenség sorozatos ellenlökései következtében a szovjet csapatok nem egy helyen védelembe kényszerültek. Változatlan hevességgel folytak a harcok december 7-én és 8-án is, ekkor azonban — mivel a Plijev csoport időközbeni előretörése mindinkább veszélyeztette a német csapatok jobbszárnyát — az ellenség állandó ellentámadások közepette fokozatosan feladta állásait. Ä kedvező helyzetet kihasználva Tyerentyev vezérőrnagy 49. lövészhadtestének hadosztályai — a 76. német gyalogos hadosztály tüzérséggel és harckocsikkal támogatott ellenlökéseit kivédve — december 8-án az előnyomulás 139