Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. sz. első felében

Zólyomi József Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. század első feléből A parasztság munka-, és használati eszközkészletének megismerésére két lehetőség kínálkozik: a helyi megfigyelés, az adatközlők visszaemlékezéseinek lejegyzése, és a levéltári dokumentumok áttekintése. Az utóbbi időben örvendetesen megnőtt azoknak a néprajzi tanulmányoknak a száma, amelyekben a helyi megfigyelésen, az adatközlők visszaemlékezésein túl, a levéltári források felhasználása is helyt kapott.

1 A paraszti kultúra egyes jelenségeiről alkotott kép jóval teljesebb, ha levéltári kutatás alapján, annak előzménye is bemutatásra kerül. Az alábbi adatközlésünk anyagát a Nógrád megyei Levéltárban őrzött, a XVIII. század első felében készült paraszti kárbecslésekből állítottuk össze.

2 Közreadásának célja, hogy vázlatos áttekintést adjunk a parasztság munka- és használati eszközkészletéről. Anyagunkat többszáz kárbecslésből válogattuk össze. A kiválasztásnál ügyeltünk arra, hogy anyagunkban a parasztságon belüli vagyonkülönbségek is érvényesüljenek.

3 Kárlista készítésére többnyire akkor került sor, ha a paraszti telket (belső-külső) tűz-, vagy vízkár érte. Készítésekor — a károsultakon kívül — köteles volt jelen lenni a járás főszolgabírája, a község bírója, jegyzője, és a helybeli lakosok közül 2—3 fő. Az általunk bemutatott kárlisták mindegyike tűzvész után készült. Az olvasóban felmerülhet jogosan a kérdés, lehet-e teljes értékűnek tekinteni a kárbecsléseket, hiszen a közelmúlt tapasztalatai alapján, a károsult igyekezett minél nagyobb kárt bevallani, ugyanis a felbecsült kár összegével csökkentették adóját, újabban nagyobb összeget fizetett ki a Biztosító Társaság.

4 Az adócsökkentés reményében gyakran előfordulhatott a XVIII. század első felében is, hogy a tényleges kárnál jóval nagyobbat vallottak be. Véleményünk szerint a bevallott kár azonban nem lehetett nagyobb, mint amennyit a károsult gazdasági-társadalmi szintje megengedett. A zsellér nem vallhatott be annyi kárt, mint egy jobbágy, a féltelkes jobbágy is szerényebb listát állíthatott össze az egész telkesnél. Például lehet, hogy az alább bemutatott Bacsa István háromnegyed telkes csesztvei jobbágynak 1726-ban valójában nem 27 rend vászon, nem 9 pár férfi169