Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

Az újratelepítés időszakában a főnemesek és a köznemesek többségének nem volt összefüggő, több falut egyesítő birtoka. Mint öszszeírásaink, egyéb levéltári forrásaink tanúsítják, ha több faluban vagy megyében volt is birtokuk a nemeseknek, azok falvanként a 3—6 egész házhelyet alig lépték túl. A község többi házhelye és a hozzátartozó földek felett más nemesek rendelkeztek.

17 így gyakran előfordult, hogy egy-egy falunak 5—6, olykor még ennél is több földesura volt.

18 Külön csoportot képeztek azok a nemesek, akik csak egy egész telekkel, vagy csak telektöredékkel rendelkeztek.

19 A falvak betelepítésében a nyelvi és etnográfiai kép kialakulásában nagy szerepet játszottak az egy-egy faluban csupán néhány házhelyet bíró nemesek. Szerepük csak akkor válik világossá, ha előzőleg néhány példával utalunk a katolikusok és protestánsok ellentéteire, amelyek az újratelepítés időszakában is megnyilvánultak. A XVIII. század elején a váci katolikus püspök a váckörnyéki protestáns gyülekezetek templomait elkoboztatta, s ezeket vagy leromboltatta, vagy katolikus templommá alakíttatta át. Ekkor szüntették meg a keszegi, nőtincsi, kosdi, 1718-ban az agárdi protestáns gyülekezetek templomát és szabad vallásgyakorlatát.

20 1740-ben a ribai (Ipolyszög) evangélikusok azért emeltek panaszt a balassagyarmati katolikus pap ellen, mert az a vízkereszti házszentelést, az evangélikusok temetésének, az ágybér szedésének jogát magának tartotta fenn.

21 Hasonló panaszról olvashatunk a mohorai evangélikusok 1753ban a megyéhez küldött levelében is, amely szerint a marcali (Nógrádmarcal) pap „ ... koledáláskor az Házra adott Áldás után Szokás a Házhoz tartozandókat a Keresztnek csókolássára..." kényszerítette.

22 A csesztvei katolikusok az ott lakó evangélikusok tanítóját elkergették, templomukat lerombolták.

23 1793-ban Nógrád község evangélikusai arról panaszkodtak, hogy 1754-ben és 1780-ban a katolikus templom építésére és a harangok ára egy részének kifizetésére kényszerítették, mégis a „közönséges harangozástul el tiltattak."

24 A többségében református és evangélikus vallású fő- és köznemesek, a túlerőben levő katolikus egyházzal szemben úgy is igyekeztek tiltakozásukat és ellenállásukat kinyilvánítani, hogy a tulajdonukban levő házhelyekre elsősorban evangélikus vallású jövevényeket ültettek, ezzel mintegy védelmet is biztosítva számukra. A református és evangélikus földbirtokosok közül Vay Ádám Alsó-Bodonyba,

25 Bene Pál és András, Egri Márton, Battik Gergely Szügybe,

26 Barátnaky Ferenc és Magdaléna Csesztve kétharmad részébe,

27 Jeszenszky Miklós és Farkas Pál — az egykor Balassa Imre birtokához tartozó — Terény, Guta (Galgaguta), Nándor (Magyarnándor), Szenté. Szátok, Bánk, Agárd (Ösagárd), Alsópetény, Nőtincs községekbe,

28 Ráday Gáspár Luczinba (Lucfalva) telepített evangélikus szlovákokat.

29 A vallási szempontú telepítéssel kapcsolatos állításunkban megerősít bennünket egy későbbi 1771. évi adat is, amely szerint báró Hellenbach György — amikor Kürt (Erdőkürt) község egy részének tulajdonosa lett— a katolikusokat elkergette birtokáról, helyükre evangélikusokat telepített.

30 97