Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez
a német és a magyar seregek átvonulásai, az egyre gyakoribbá váló végvári harcok, a török adózási rendszer bevezetése. Mindez a lakosság belső mozgását, más vidékekre történő költözését, a gazdasági élet hanyatlását és a lakosság számának csökkenését idézte elő. Az 1541—1542. évi megyei adóösszeírásban még csak Szügy és Szobok falvakról jegyzik meg, hogy az üresen álló portákat a török pusztította el. De az 1552. évi nagy török előnyomulást követő 1553— 1554. évi megyei összeírásban már 44 községgel kevesebbet írnak össze, mint a törökdúlást megelőző időszakban. Legkorábban a megye déli része néptelenedett el. 2 A felszabadító háborúk is 20 községgel gyarapították az elnéptelenedett, illetve elpusztult falvak számát. 3 A felégetett falvakból a lakosság az északi megyékbe vagy ideiglenesen az erdőkbe menekült, hogy elkerülje a féktelen pusztítást. A XVII. század utolsó évtizedében, a török kiűzésével egyidőben. az északi megyékben és várakban (Zólyom, Fülek) meghúzódó egyházi és világi földbirtokosok visszatértek elnéptelenedett vagy teljesen felégetett falvaikba, hogy azok benépesítésével új életet teremtsenek a több éve, évtizede parlagon hevert földeken/ 1 Az elpusztult falvak újratelepítésére a XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben került sor. 5 Az újratelepítés formájáról, üteméről, a betelepülők származásáról sajnos pontos kimutatásaink nincsenek. Forrásaink azonban arra utalnak, hogy a betelepülés formája a spontán beköltözés volt. Eddigi ismereteink szerint így települt be Szügy, 6 Lucfalva, 7 Bodony, 8 Csesztve, 9 stb. község. Szervezett betelepítésre csupán egyetlen adatunk van: Balassagyarmat 1690-ben történt benépesítése. 10 Származási helyükre a tanúvallomások szolgáltatnak adatokat. A XVIII. század első felében — a megyében letepedettek közül — a valamilyen bűntényt elkövetők gyakran jelölték meg születési helyként Trencsén, Árva, Nyitra, Liptó, Zólyom megyét és Morvaországot. A megyében útlevél nélkül közlekedők százai vallották otthonuk helyéül az előbb említett északi megyéket. A megkérdezettek zöme úticélként a megyében lakó szüleik, testvéreik és rokonuk meglátogatását vallották. li Az északi megyékből lehúzódó népfölösleget szívesen fogadták a törökdúlás alatt erősen elnéptelenedett, vagy teljesen elpusztult falvak birtokosai. A jelentkezővel szerződést („usust") kötöttek, amelyben örökös vagy szabadmenetelű jobbággyá fogadták, rögzítették kötelességeit és jogait. 12 Ha a földesúr nem a faluban lakott, a jövevénynek a földesúr levelével a bírónál kellett jelentkeznie, aki kijelölte, illetve megmutatta a házhelyhez tartozó földeket, amelynek nagysága — a telekaprózódás korábbi hagyományát őrizve — negyed-, fél-, háromnegyed és egész telek lehetett. Az újjátelepült falvak — különösen azok, amelyek teljesen elpusztultak — többnyire nem a régi helyükön, hanem attól általában néhány száz méterrel, vagy 1—2 kilométerrel távolabb, új irtásterületen épültek fel. Ilyen község például Alsó- és Felső-Szügy 13 , AlsóBodony, 14 Szalmatercs, 15 stb. Több olyan község újjátelepítésére, amelyek a török háborúk előtt virágzó falvak voltak, nem került 96
