Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Bereczky Lóránt: A múzeumi szervezet képzőművészeti gyűjteményének helyzete, fejlesztésének feladatai

zül egyedülállóan — az adott földrajzi és közigazgatási egység hagyományaitól és jelenétől predesztinálva munkásmozgalmi-gyűjteményi profilú. Országos szerepét, jelentőségét ez a tény már önmagában meghatározza, és az intézményben folyó tudományos munka, közművelődési tevékenység e profilnak megfelelően specializálódik. Lényegében a képzőművészeti gyűjtemény is csak akkor lehet szerves része a múzeum összanyagának, ha e profilhoz igazodik. Éppen ezért a történetiség rendező elvét vállaló kisgaléria mindenképpen fontos, létrehozása indokolt. A képzőművészeti hagyományokat és az ide kapcsolódó kortárs képzőművészetet bemutató kiállításon szereplő művek tehát a létrehozandó gyűjtemény alapjául szolgálhatnak. A kisgalériában az állandó kiállításon dokumentálhatjuk a XIX. század végétől, az innen induló, vagy ide kötődő művészek által teremtett értékeket. Ugyanakkor dokumentálhatjuk — a múzeum profiljának megfelelően — a mecénálás történetileg alakuló minőségi különbözőségét is. A bemutatandó művek, a vitathatatlan esztétikai érték mellett, történelmi eseményekhez, társadalmi mozgásokhoz, művészeti mozgalmakhoz kapcsolódhatnak, így összefüggő képet adhat a gyűjtemény a magyar művészet alakulásáról is. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a gyűjtemény megteremtése számos problémát okoz. Első helyen említenénk a történeti anyag beszerzési gondjait. Azoktól a jelentős mesterektől, akik a területi válogatás elve alapján idetartoznának — pl. Glatz, Benczúr, Dési Hűbér, Bene Géza stb. — vagy nem lehet már az életművet reprezen^ táló alkotást vásárolni, vagy elérhetetlen áron juthatnánk egy-egy munka birtokába. Az anyagi nehézségek bizonyítására megemlítenénk, hogy az ez évi szeptemberi képaukción Benczúr Gyula 90x67 olajképe 20 000, Bene Géza 16x20 akvarellje 2500, Glatz Oszkár művei 15 000 Ft-os kikiáltási áron szerepelnek. Természetesen ezek a művek az árak ellenére sem tartoznak a fő művek közé. Meggondolandó tehát, hogy másodrendű anyagból érdemes-e hiányos gyűjteményt létrehozni. A kortárs képzőművészetet dokumentáló anyag létrehozása egyszerűbbnek tűnik. Kismértékben alapul szolgálhat a már meglévő gyűjtemény. Mód van azonban e területen a Kulturális Minisztérium, a megye és a város segítségét kérni. Saját vásárlással folyamatosan is feltölthető a kisgaléria. Ilyen feltételek mellett meggondolandó, hogy a múzeum teljes gyűjtését a kisgalériának rendeljük-e alá. Megítélésünk szerint a kisgaléria történeti anyagát megvásárolni nem lehet, így ez az állandó kiállítás, nagyon félő, hogy e tekintetben csak jelzéseket fog tartalmazni, s a bemutató előbb-utóbb, nem kellően meggondolt válogatás szerint alakuló kortárs gyűjteménnyé válik. Mindezen nehézségek ellenére járható útnak tűnik, hogy az országos múzeumok tanulmányi gyűjteményéből letét formájában kölcsönzött művekből rangos módon oldjuk meg az állandó kiállítás történeti részét. Pl. a Magyar Nemzeti Galéria raktári anyagában a fent említett mesterektől számos kvalitásos mű található. Ezek az alkotások a Galéria állandó kiállításán soha, vagy nagyon ritkán szerepelnek, így azok bemutatása egyben országos érdek is lenne. 6í>