Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Valter Ilona: Pásztó, a középkori mezőváros

is volt a rend kezében, hanem világi birtokosok (commendátorok) tulajdonában volt. Mátyás erélyes intézkedéseket tett, de ezek sem vezettek sikerre. A végső csapás a reformáció és a török hódoltság jelentette a monostoroknak. Pásztón 1502-ben még volt apát, a török közeledtére azonban elmenekültek a szerzetesek. Az utolsó rendtagról 1526-ban Heiligenkreuzban hallunk, s az utolsó pásztói apát, Lukács is itt halt meg 1568-ban.

14 A község életét a kegyúr megváltozása kedvezően befolyásolta. Már a XIII. század vége felé határozott fejlődésnek indult a község. III. Endre korában már vásártartási joga volt, amint erről egy vitás ügy kapcsán hallunk. Basadi és kerekgedei nemesek perlekedtek egymással, s vita közben az egyiküket a pásztói piacon halálosan megsebesítették.

15 A pásztói piac ekkor már létező, jelentős helyszín volt. A piac megléte és ezzel kapcsolatos kereskedelem fellendülése a helység felvirágzásához vezetett. A bevezetőben már említettük a község kedvező fekvését, síkság és a hegyvidék találkozásánál. Ez a kedvező földrajzi helyzet mindig megkönnyíti az árucsere kialakulását. A piac fellendülését mutatja egy 1399-es oklevél, melyben arról értesülünk, hogy Pelsőczi Bebek Detre nádor előtt Heves megye nemessége úgy nyilatkozott, hogy a kereskedők számára az kedvező, ha Budáról Egerbe Gyöngyösön vagy Pásztón át mennek mert így elkerülhetik a kompolti vámot és útközben jó vásárt csaphathatnak a pásztói piacon.

16 Ilyen piaci központok kialakulásának előfeltétele az volt, hogy a termelőerők fejlődésének eredményeképpen már a XIII. században elmélyülő társadalmi munkamegosztás mind ütemesebbé és rendszeresebbé tette az ipari és mezőgazdasági termékek cseréjét. A földművelés fejlődésével — a két, majd háromnyomásos rendszer általánossá válásával mind több mezőgazdasági terményfelesleg került piacra és megnőtt a kereslet az iparcikkek iránt is. Az így kialakuló piacközpontok vonzották az iparral foglalkozókat, s megindult az út a városi fejlődés felé. Az ipar és mezőgazdaság szétválása azonban kezdeti fokon állt, és Magyarországon a XIV. században még nem beszélhetünk a nyugati értelemben vett városokról. A XV. században mintegy 20—30 település fejlődött igazi várossá, a XIV. század végén viszont rohamosan megnőtt a mezővárosok, az ún. oppidumok száma.

17 A fallal körül nem vett, városias kiváltságokkal rendelkező, de földesúri kézen levő településeket nevezték így ebben az időben. A mezővárosok gazdasági előnyeit felismerő földesurak egyre-másra ruházták fel nagyobb forgalmú, jelentősebb vásároshelyeiket, uradalmi központjaikat mezővárosi kiváltságokkal.

18 A Rátót nemzetségből származó Pásztói, Kazai Kakas és Tari családnak szintén érdekében állott Pásztó község fejlődése. Mindhárom rokoni családnak voltak részbirtokai Pásztón, de a község fejlődésére döntő hatással mégis a Tari család és annak kiemelkedő tagja, Tari Lőrinc volt. A Tariak már Nagy Lajos király idejében magas méltóságra emelkedtek, hűséges hívei voltak a királynak. Tari Lőrinc királyi pincemester Zsigmond Király legfőbb hívei közé számított, aki Zsigmond mellett a legnehezebb időkben is kitartott. 56