Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
A. Kozák Éva: A hollókői vár kutatása
zömében XIV— XV. századi leletanyag került elő. A falszoros járószintje a kapu felé haladva emelkedett. Véglegesen az előkerült XIV. századi szintre süllyesztettük le. A külső nyugati falszoros feltöltése még erőteljesebb volt, mint a feletti szinten levőé. A falszoros szélessége változó, a tereptől függően. A kaputorony megépülése után ezen a falszoroson keresztül bonyolódott a forgalom a belső vár felé. A külső falának szélessége 160 cm, egybeépült a külső udvart övező várfallal. Legépebben a kaputoronytól északra eső 10 méteres szakasza maradt meg. A belső vár bejáratánál, attól északra fala hozzáépült a belső vár falához. Valószínűleg a XV. században bővítették a falszorost észak felé, fala a vár északkeleti részénél lévő őrtoronyig haladt. Erre mutatnak a sziklán megmaradt habarcsnyomok, és az őrtornyon a fal irányába mutató falcsonk. A falszorost a XVI. század elején feltöltötték, és közbeiktatott falakkal, a belső vár felé emelkedő szinttel négy szakaszra osztották. A négy bejárat küszöbe előkerült, a kapukon áthaladva lehetett a belső vár kapujához jutni. A külső vár udvara A feltárás utolsó szakaszát képezte a nagyméretű külső vár udvarának feltárása. Az udvart övező várfal északi és keleti fala erősen leromlott. A sziklafalon megmaradt habarcsnyomok utalnak a fal vonalára, és megmaradt falcsonk az északi oldalon. A fal bekötésének helye a belső vár keleti falán megfigyelhető. A várfal a kapubejáratnál nagyméretű falszélesítést kapott, a kapu védelmét biztosította. Az udvaron a nagy átmérőjű ciszterna körvonalai rajzolódtak ki. Az udvar erősen feltöltődött, részben ez kapcsolatba hozható a többszöri átalakításokkal, de elsősorban a leomló törmelékkel. Az udvar szintviszonyainak változásaiból az átalakítások idejét megállapíthatjuk. A szikla feletti törmelékben vonaldíszes kerámia töredékek és bécsi fazék darabjai kerültek elő. A XIV— XV. századi habarcsos járószint (—878 cm) felett laza téglatörmelékes betöltés mutatkozott, és égett réteg, sok XV. századi kerámiával. Erre a nívóra alakítottuk ki az udvar déli részét, és a ciszterna környékét. A vár 1593-ban magyar kézre került, és ezt követően megindult a várudvar beépítése. A sziklafalat a keleti oldalon lefaragták, és két egymásbanyíló helyiséget alakítottak ki (C—D jelű helyiség). A terepet megemelték, a habarcsos XIV— XV. századi járószinttől 60— 70 cm-re, sárga agyagos réteg jelezte a XVI. század végi járószintet. Egy helyen a 23x15x5 cm-es téglákból kialakított padlószint is megmaradt (—81 Я cm). A két helyiséghez észak felé még két helyiséget építettek a XVII. század első felében (A— В jelű helyiség). A terepet ismét megemelték feltöltésében gazdag XVI. századi leletanyag került elő. A két helyiség között az udvaron megmaradt 24x15x5 cm-es téglákból kialakított XVII. századi padozat (—713 cm). (22— 23. kép). 43
