Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Draveczky Balázs: Gondolatok a múzeumi közművelődésről

semmisülhet meg. Elpusztulhatnak jelentős fémből készített műtárgyak is. Nem várhatjuk el a vidéki hulladékgyűjtő telepek vagy a pesti boltok kétkezi munkásaitól, hogy minden hozzájuk beérkező tárgyról egyértelműen meg tudják állapítani, hogy muzeális értékkel van dolguk, avagy sem. Az viszont a múzeumok kötelessége, hogy a mentés érdekében a MÉH-kirendeltségekkel munkakapcsolatuk legyen. Nem árt ebbe a munkakapcsolatba bevonni az általános és középiskolás diákokat sem. Meghatározott időközökben a MÉH-alkalmazottaknak jó, ha ismeretterjesztő megbeszéléseket tartanak. A fiatalok azután a múzeumok részére átnézésre, félretett, „gyanús" tárgyakat ellenőrzésre múzeumba vihetik. Ha muzeális értékű anyagok kerülnek így közgyűjteményekbe, akkor illő, hogy a törvény megszabta jutalomban részesítsék a megmentüket.

12 Ennek a nagyjelentőségű munkának csak igen kis területe, de lassan fél évtizedes hasznos tapasztalatok leszűrésére adott alkalmat az ún. muzeális hasznosanyag-gyűjtő pályázat, mellyel évről-évre sok, pusztulásra ítélt történeti érték kerül múzeumba. A budapesti és a vidéki múzeumok is egyre inkább becsülik és segítik, felhasználják a MÉH-Tröszt, a Magyar Üttörők Szövetsége és a Központi Múzeumi Igazgatóság évről évre meghirdetett, muzeális értékeket összegyűjtő, az ország úttörőcsapatai, úttörői részére kiírt pályázatot. Az ismeretátadásnál igen hasznosak és fontosak a fiataloknál is a múzeumokkal való személyes élmények, találkozások. — egy-egy hely, esemény, vagy kutató, stb. jótékony hatása. Az iskolai тглпkát pl. igen jól kiegészíthetik a múzeumi-műemléki séták. Erre igen jó kezdeményezéseket találunk a baranyai, veszprémi és a Fejér megyei múzeumigazgatóságok munkájában. Külön meg kell emlékeznünk a Nógrádban tapasztalt, a romhányi történeti eseményeket a mai környezetben felidéző „élő történeti lecké"-ről, mely fiatalnak és idősebbeknek egyaránt maradandó élményt és életre szóló történeti tanulságot jelentett.

13 Itt kell megemlékeznünk még a klubmozgalomról is, mely elsősorban az ifjúsághoz köthető. Napjainkban gyakori és közkedvelt közművelődési forma. Akad közöttük speciális, a múzeumi témákkal bővebben foglalkozó is.

14 Itt a honismereti munkánál — melyről később még hosszabban értekezünk — magasabb színtű, és szinte már a tudományos aprómunka követelményeinek megfelelő munka is folyhat. Az ilyen klubok tagjai a későbbiek során azután már szinte kötelességüknek is érzik a részvételt a múzeumi és műemléki pályázatokon. (Számtalan értékes dolgozat készült e munka kapcsán néprajzból, helytörténetből, újkori történetből, ipari és mezőgazdasági, stb. témákból, melyek mind-mind a múzeumi adattárakat gyarapítják.) Megfelelő támogatással és segítséggel a klubtagok sorából kerülhet ki a múzeumok középkáder-utánpótlása. Napjainkban gyakran találkozhatunk azzal, hogy milyen fontos feladat a művelődésben minél nagyobb szerephez, jelentőséghez juttatni a munkásokat.

15 Nem azért, mintha eddig a munkások nem művelődtek volna, hanem, mert most jutottunk el odáig, amikor robbanásszerűen megnőtt az igény az általános, a politikai, a szakmai és a kulturális műveltség megszerzésére. Az üzemek, gyárak