Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Leblanc Zsoltné: Az elfelejtett nógrádi költőnő: Ferenczy Teréz

„Ó ne kérdjétek ... (Irodalomtörténet XXX. évf. 134—135. oldal) Ó ne kérdjétek részvétlen emberek, Hongy én miért, és ki után kesergek?! Ó ne kérdjétek, hogy mért föld sötét gyász; És hajlékomban öröm miért nem tenyész?!... Kérdéstek ugy bánt !... 's még nem feleltem ; Csak mindég busán keserűn nevettem; De tudjátok hát meg keservem okát, Ki tárom lányok bus lelkem lapját; Ahol vérrel van írva minden betű! Tartalma rövid, igaz, és egyszerű, Gúnyolni valót kisem találhat ott, lm élőtökbe tárom a szent lapot. — Ott hol az önkény' sírja emelkedik; És a föld honfi vérrel keveredik, E' nagy sírba nyugszik az én halottam, Akit egész mostanáig gyászoltam. — Gyászoltam, és gyászolni is fogom őt, Még az Isten nem hoz ránk jobb jövendőt: De úgy, — hiszem nem mondtam, hogy ki ő?... Kit elrabolt tőlem a zord temető: Öt vesztettem el a' kedves jó testvért, Ki elvérzett hazánk szabadságáért; És tán nincs még fejfája sem szegénynek: , De nem csuda, ki tenne egy honvédnek?! • > A' ki tenne sírhalmától messze van. És nincs a' ki megmutatná, hogy hol van?! Távol éli bus napjait könnyek közt, S milliószor megátkozza Csaló-közt. Ó de nem! nem átkozom helyet, Mely már ifjú tetemének nyújt enyhet, Szálljon inkább ezer áldás a' tájra, Hol ő küzdött, 's izzadt véres csatákba!... Ne kérdjétek hát mért vagyok szomorú. S mért ül halvány bus arcomon gyászboru. Meghalt anyám is!... a' kedves jó Anya: Mert e' honnak eltűnt báj ló csillaga!... Oct. 9ik 850. 235 /