Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Leblanc Zsoltné: Az elfelejtett nógrádi költőnő: Ferenczy Teréz

""•V. ' = :;•••;••.. •', ;

: .',, .;•> ;,í„.; ;

; ••••'.,; . • ;v:;-;\ ^ . •.•;;/;••' :.:•-..':.,.••:• -'.•:••'•:'•-'.•;•• ...?^У A sok csalódásért, szerettei elvesztéséért nem kárpótolták irodalmi sikerei. Egyre többet foglalkozott a halál gondolatával, amelyhez még adalékot jelentettek az 1948/49-es események. Náluk is házkutatást tartottak, s bár Kossuth titkárának, Pulszky Ferencnek arcképén kivül mást nem találtak, mégis négy napi elzárással büntették. (Apja ülte le helyette.) — A házkutatást tartó egyik ,,rokonszenves lengyel zsandár" adta neki az életét kioltó pisztolyt is. — Űgy érezte, a halál az egyetlen megoldás számára, amit az ,.1852 végestéién" című verse, valamint a „Néhány sor kórágyamon írt naplómból" (1853. máj. 1.) című prózatöredék is jól tükröz: „...Itt fekszem kórágyamon. Ketten vagyunk : én és a fájdalom! Mint elfáradt sólyom, midőn egy helyben gubbaszkodik: úgy az én lelkem magába vonulva, végigtekint a megfutott pálya fáradalmain, vagy mint a világtengeren hányatott hajó, midőn vészt sejt, összevonja vitorláit. Levetettem a horgonyt egy pontra, s itt összpontosítom eszméimet. El-elmerengek : ... Ti szép napok ! hol vagytok? ... A földi gyönyörök, bármint bálványozzuk azokat, elhagynak hűtlenül, mint az estben bolygó csalfa láng; de a szellemi világ nincs alávetve a sors igaztalan kezének: ez ama dicső hatalom által kormányoztatik, melynek neve ... Mindenhatóság !... Az anyagiság szomorú vége: kirabolt, kopár mező, melyen a vándor szeme enyhet s nyugpontot nem talál: ennek keserű tudata űzi őt lángostorával az örök kárhozatra. A szellemi élet vége: lélekragadó, mosolygó, túlvilági kedves élet, melynek dicső tudatán nyugodtan röpül az üdvözült szellem az édesen keresett czélhoz, az öröklét legszentebb forrásához, az Istenhez. ... A szellemi embert szivárványkarokon viszik égbe Isten angyalai. Ö, tiszta öntudatában, örül az egykor bekövetkezendő testi feloszlásnak ; mert hiszen az örök boldogságú életben Istenével egyesüi, ki ronthat ugyan, de teremthet is. ... Ily szempontból kiindulva, várom én is minden perczben a halál angyalát ; ... Várom minden perczben: mert amiért éltem, ott el fogom érni; s be fog a sok szép álom telni, melyeket Isten csak azoknak tartott fen, kik úgy iparkodtak élni, miszerint résztvehessenek a nagy örök életben." „1852 végestéjén Uj esztendő arra kérlek, Te hozd meg az én halálom Akkor, amit te megadhatsz, — Üdvöm benned feltalálom. És midőn haldoklóm, Adj egy tekintetet: Hagyok-e a földön Reményt és életet?" Halála előtt elbúcsúzott a vidéktől, szeretteitől. Tudatosan készült tettére. Lelkivilágát hűen tükrözi — az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában található — levele is, melyet barátnőjéhez írt. „KALMÁR ANTALNÉ szül. Veiszkopt Sarolta forrón szertett barátnémnak Szécsény Máj. 2-án 853. 232