Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

pasztaihatunk. A panaszos levelek százai érkeztek a megyéhez, ame­lyekben a háztartásokra kivetett adó igazságos megállapítását kér­ték. A kishartyániak 1737-ben kelt' levelükben arról panaszkodtak, hogy az adó kivetéséhez végzett összeírás alkalmával a jobbágyok kisborjuit fejőstehénnek és igásökörnek, a kiscsikókat hámoslovak­nak irattá be a földbirtokos. 133 Radványi Ferenc (a megye első mo­nográfiájának írója) 1715. szeptember 24-én kelt levelében azt kérte a megyétől, hogy a kissztracini (Kishalom) jobbágyaira kivetett di­kát sürgősen csökkentse, mert eddig „3 külön kenyeres emberem szökött meg a rovások magas száma miatt." 134 A háztartásokra, il­letve községekre megállapított rovások értékének beszedésénél ugya­nis nem vették figyelembe, hogy az akire a rovást kivetették köz­ben meghalt, vagy elköltözött a faluból. Az így behajthatatlan ro­vást a helyben maradóknak kellett megfizetni. A magas, sokszor helytelenül, a jobbágyok kárára sok visszaéléssel megállapított dika nemcsak megyénkben vezetett jobbágyszökésekhez. A szomszédos Hont megye 1711-ben azt kérte Nógrád megyétől, hogy az ideszö­kött jobbágyokat, akik „közönséges Teherbül reájok esendő fizetést elkerülni és azt mások nyakába vetni igyekeznek" keményen bün­tessék meg. 135 A magas állami adók csökkentése, a községen belüli igazságosabb szétosztása és megállapítása érdekében írtak levelet 1782-ben a gedei (Szarvasgede) jobbágyok a megyéhez. Levelükben arról panaszkodtak, hogy a faluban számos jobbágyháztartás elpusz­tult, „de az 50 dica továbbra is fenntartatott." 136 1815-ben Alsó­Szécsénke, l37 Karancskeszi, 138 Tereske jobbágyainak az adó csök­kentése és a „némely zselléreket, Árendásokat, a feles juhászokat, akik mindenféle szín alatt magokat a köz Teher alul el húzzák, az adófüzetés alá szorítatni kérik." 139 i) A föld mértékegysége alkalmazásának különbözősége. Az azonos nagyságú házhely után kiosztott földek és rétek mére­te — különösen a XVIII. század első felében — nem volt egyforma. Egy 1778. évi feljegyzésből tudjuk, hogy Radon az úrbérrendezésig oly kevés volt az egész házhely után kiosztott szántóföld és rét, hogy az más községekben csak fél házhelynek felelt meg. A jobbágyok „azért is régente Pusztán adták magok Lakó Helyeit, kik más helyre vették Lakásokat, kik pedig Zsölléré lettek.'' 140 j) Aszályok, tűz- és vízkárok, járványok. A családot, a falu egy részét, vagy az egész községet, egy vagy több járást, esetleg az egész megyét érintő tűz-, víz-, és aszálykárok, különböző járványok esetenként szintén előidézői lehettek a lakos­ság vándorlásának. ш A legtöbb és a leggyakoribb kárt a tűz okoz­ta. A tűzkár különösen a faépítkezés időszakában érintette súlyosan a megye népét. Hiszen ekkor nemcsak a tetőzet, hanem a falak is a tűz martalékává váltak. A házától, annak berendezésétől, ruhá­zatától, táplálékától, esetleg állatállományától megfosztott család gyakran vehette fontolóra, hogy új otthonát hol építse fel. 14 " 2 A köl­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom